Kyo POV

Bőven elég volt, hogy egyszer voltam Ruki lakásánál, mert megjegyeztem, hogy merre kell menni. Így most is könnyű dolgom van. Nem hajtok gyorsan, hiszen semmiről sem maradok le. Ruki biztosan már vár. Az viszont még mindig foglalkoztat, hogy miért koptatott le egész héten. Rá is fogok kérdezni, mert zavar. Zavar, hogy nem engedte, hogy egy kicsit törődjek vele. Ezért még kap a kis törpém.

Leparkolok és kiveszem a bonbont is, amit ide fele jövet vettem az egyik boltban Rukinak. A legközelebbi panelhez sétálok, és jól szemügyre veszem a neveket. Már a vége felé járok, de eddig egy Takanorival sem találkoztam. Lehet, hogy egyel arrébb kellett volna mennem?

- Megvagy! - sóhajtok fel. Jobban jártam volna, ha alulról felfelé kezdem nézni, hiszen majdnem legalul van a neve. Becsöngetek, és már nyílik is az ajtó. A liftben gyorsan megnyomom a tizedik emeletre a gombot. Várom, hogy végre találkozhassak Rukival. Pár napja, hogy utoljára láttam, de már nagyon hiányzik.

- Szia! - nyit vigyorogva ajtót és invitál be. Gyorsan leveszem a cipőmet meg a kabátomat, és átnyújtom Rukinak a kis ajándékomat. - Nekem? - kezd el pirongani. Mosolyogva bólintok, és megpuszilom az arcát. - Köszönöm. Gyere beljebb! - fogja meg a kezemet, és húz be a nappaliba. Nagy szemekkel nézek körbe, és még a szám is tátva marad. Mindenhez gyertya van, az egész lakást ez világítja meg. A konyhában szépen meg van terítve, és finom illatok terjengnek.

- Ugye tetszik? - hoz vissza kedvesem hangja a valóságba. Látom rajta, hogy izgul, mert alsó ajkát beharapva tördeli az ujjait.

- Persze, hogy tetszik. Köszönöm - húzom magamhoz és csókolom meg. Biztosan nagyon sokat készülhetett ezzel. Tény, hogy kitett magáért. Jól esik, hogy ezt mind miattam, miattunk csinálta.

- Ano... csináltam vacsorát is - lép el tőlem, ami nem tetszik, ezért morogni kezdek. Ruki viszont már rég a konyhában van. Teleportált, ember?!

- Biztosan nagyon finom - indulok el felé, közben többször is végigmérem. Nagyon kicsípte magát. Az a nadrág csak úgy feszül a fenekén. Már ahogy ránézek, egyre jobban vissza kell fognom magamat. - Lenne egy kérdésem - támaszkodom meg a pultnál, és onnan nézek Rukira. Kérdőn felhúzza a szemöldökét, közben pedig mellém áll. - Amikor hívtalak, hogy menjünk el valahova, akkor miért mondtál mindig nemet? - teszem fel egyszerűen a kérdést, hiszen nincs mit túlbonyolítani ezen.

- Igazából egész héten erre az estére készültem - pirul el, ami nagyon jól esik. Örülök, hogy ennyit jelent ez neki.

Ruki tanácsára leülünk, és nekikezdünk a vacsorának. Amint megízlelem, amit csinált, egyre többet veszek belőle, ő meg csak büszkén vigyorog. Eddig azt hittem, hogy Shinya főz a legjobban, de be kell, hogy valljam, Ruki ezerszer jobb a konyhában.

- Látom, ízlik! - teszi le a saját pálcikáját. Felkel az asztaltól, majd egy kis időre eltűnik. Pár perc múlva egy üveg pezsgővel tér vissza. - Felbontod?

Kiveszem a kezéből az üveget. Hamar sikerül felbontanom, és a dugó nem találta el a plafont se. Egyre jobb vagyok.
- Tessék! - adom neki az egyik poharat, a másikat pedig felveszem én, és koccintunk.

A vacsi után beülünk a kanapéra, és bekapcsolunk valami hülye vígjátékot. Igazából nem is nézzük a filmet, csak háttérzajnak megy.

- Itt maradsz éjszakára? - bújik egyre jobban hozzám Ruki.

- Hai - karolom át derekát, és hajolok lágy ajkaira. Először csak lassan kóstolgatom őket. Most viszont nem én vagyok az, aki többet akar, hanem Ruki. Átkarolja a nyakamat, közben átül ölembe. Mivel nagyon nincs ellenemre a dolog, végigsimítok nyelvemmel ajkain, amit rögtön szétnyit, hogy nyelveink végre találkozhassanak.

- Ruki - sóhajtok ajkai közé. Csípőjét ritmikusan mozgatja ágyékomon, ami már teljes pompában áll.

- Szeretlek - puszilja meg a nyakamat.

- Én is nagyon szeretlek - csillogó szemeibe nézek, miközben megint egy csókba hívom. Közben a karomba kapom, és elindulok vele a szobájába. Útközben persze eligazít, hogy merre menjek, végül célba találunk.

- Ha nem akarod, még nem kell - fektetem el, megsimítva arcát.

- Akarom. A tied akarok lenni - örömmel hallgatom a szavakat, amiket csak nekem mond, és boldogan magamhoz ölelem. - Mi az? - simogatja a hátamat kezével.

- Nagyon boldog vagyok - húz fel magához mosolyogva. Egy határozott mozdulattal lebirkózik, és megint ágyékomra telepszik. - Ugye tudod, hogy nem kéne még jobban felhúznod? - vonom fel a szemöldökömet. Kacéran néz, közben végignyal egyik ujján, amit valami iszonyat szexin végighúz egész testén.

- Csak nem tetszik a látvány? - vigyorogja, közben lekapja rólam a pólót. Végigsimít ujjával hasamon, majd csókokkal kezd el kényeztetni. Sóhajokkal díjazom azt, amit rajtam művel. Bíztatásnak veszi, és egyre jobban oda teszi magát, közben a nadrágomon keresztül izgat tovább.

- Na, kicsim, a te helyed alul van. - Puffog egy sort, de szinte rögtön csillogni kezdenek a szemei.

- Azt mondtad, kicsim - csókol meg.

Az ő pólója is megy az enyém után, így meztelen felsőtestünk összesimul, miközben megint egymás ajkain csüngünk. Most minden máshogy fog történni, mint akkor. Ott csak a vágy vezérelt, most viszont tudom, hogy mennyire szeretem Rukit.

- Ugye van itthon? - Benyúl az éjjeliszekrénybe és letesz egy doboz síkosítót és egy óvszert az ágyra.

Lassan már teljesen meztelenek vagyunk, de még mindig csak csókokkal kényeztetjük a másik testét. Érzem rajta, hogy erre van szüksége. És csak akkor lépek tovább, mikor már úgy akarja.
Elnyúlok a síkosítóért, és bekenem vele bejáratát és ujjaimat is. Kicsim szétteszi a lábait, hogy jobban hozzá férhessek, miközben egyik ujjam belecsúszik. Érzem, hogy rendkívül szűk, így sokáig fog tartani a tágítása, de megéri - könyvelem el magamban, és lassan kezdem mozgatni egyetlen ujjamat, ami benne van.

Fokozatosan szoktatom Rukit hozzá az egyre csak növekvő számú ujjaimhoz. Nem akarok neki fájdalmat okozni - csókolom meg megint. Nyakamat átkarolva viszonozza. Ahogy egyre gyorsabban húzogatom ki-be ujjaimat, számba nyögdécsel, ami még jobban feltüzel. Már nagyon-nagyon benne szeretnék lenni.

- Elégh lesz - dől hátra kipirult arccal. Megkeresem az óvszert, felbontom, magamra húzom, és bekenem merevedésemet síkosítóval. Ruki lábai közé térdelek, és azokat felhúzom combomra. Nyakára hajolok, miközben egyre beljebb tolom magamat. Még így is istentelenül szűk - nyögjük el egyszerre magunkat.

Csak akkor kezdek el mozogni, mikor Ruki megringatja csípőjét, ezzel jelezve, hogy már megszokta, hogy benne vagyok. A tempó lassú, de még így is iszonyatosan jó. Szinte egyszerre mozgunk, közben vagy a nyakát csókolom, harapdálom, vagy ajkain csüngök.

Amikor már nem bírjuk ezt a lassú mozgást, gyorsítok, Ruki pedig hátra vetett fejjel sikkant egyet. Csodálatos, ahogy alattam fekszik, haja szétterül az ágyneműn, bőre pirospozsgás, és folyik róla a víz.

- Imádlak - karolom át. Hátamat kezdi el simogatni, közben egyre nagyobbakat nyög. Fejemet nyakába hajtva hajszolom magunkat tovább a gyönyör felé. Mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer - emelkedem kicsit meg, közben Ruki férfiasságára fogok, és a tempómmal egyezően kezdem ott is élvezetben részesíteni. Nem is kell egyikünknek sem sok, egyszerre élvezünk el a másik nevével a szánkon.
- Szeretlek - suttogom a nyakába. Még mindig egymáson fekszünk, az előbbi szeretkezés varázsa még mindig rajtunk van.

- Nagyon-nagyon - puszil meg Ruki.
Nehezen rászánom magamat, hogy kiszálljak Nori-chanból. Eldobom az óvszert, és magamhoz húzom kedvesem.

- Menjünk el fürdeni - tanácsolom, és karomba kapom. Elég hamar megtalálom a fürdőt. Megengedem a kádba a vizet, közben Rukiban gyönyörködöm. Mindjárt itt helyben elalszik.

- Gyere - húzom be magammal a habok közé. A vízben is átkarolom, és élvezem teste melegét. Nagyon boldog vagyok, nem is tudom, hogy éreztem-e már ilyet valaha. Ezt az érzést nem lehet összehasonlítani semmivel.

A reggel már nem Ruki karjaiban talál. Morgolódva fordulok az ágyon egyet, mire két kíváncsi szemet pillantok meg. Mi a fene?
Megdörzsölöm a szememet, és egy kis bolhazsákot vélek felfedezni. Miért nem találkoztam én Ruki kutyájával? - megsimogatom a kutyust, és kikelek az ágyból. Ahogy elindulok kifelé, rögtön finom illatok fogadnak. Ruki már a konyhában áll, egy kötényben éppen valamit főz. És ahogy a fenekét mozgatja... az valami iszonyat szexi.

- Jó reggelt - karolom át hátulról. Megszeppenve ugrik egyet, és rosszalóan rázza a fakanalat.

- A frászt hoztad rám - ad egy puszit. - Jaj, éhes vagy?

- Igen, most, hogy mondod - vakarom meg a fejemet.

- Nem neked mondtam, te kis buta - nevet, mire értetlenül pislogok. - Koronnak! - teszi le a fakanalat. Elmegy a kamrába és hoz a kutyának enni, aki jóízűen lát hozzá. Ch... a kutya fontosabb, mint én. Ezt megjegyeztem.

- Mit morogsz, Kyo?

- Én? Semmit - dörmögöm az orrom alatt.

- Te is kapsz reggelit, ne aggódj - kuncogja. Még egy ideig zsörtölődöm, amit Ruki szakít meg azzal, hogy megkér, terítsem meg az asztalt.
- Kicsim, mennem kell! - lebiggyesztett ajkakkal néz rám, és még a kiskutya szemeit is előveszi.

- De nem akarom, hogy elmegy. Maximum velem - nyalja meg a száját. Biztos vagyok benne, hogy most arra megy ki, hogy ezzel itt tartson.

- Perverz vagy - csókolom meg hosszan. - Ma találkozom a srácokkal. Megünnepeljük az új lemezt - magyarázom.

- Jó, értem - puffogja. Kimegyünk a szobából, felöltözöm, majd adok Rukinak még egy csókot, végül elindulok haza. Végül is, nem mehetek oda borostásan, piszkos ruhában...

- Kérünk még egy kört - röhög már eléggé ittas állapotban Kaoru, és Tochival kezd el hülyülni. Már mindenkiben jócskán van pia, de ez a kettő nagyon is túlzásba viszi. Annyit isznak, mint mi hárman összesen. Nem lesz ennek jó vége, ha Reita meglátja így KaoKaot. Még azt is el tudom képzelni, hogy kizárja. Vicces lenne, ahogy a részeg Kaoru fetreng az udvarban.
Shinya és Die inkább csak egymással törődnek, és folyamatosan a másikat szekálják. Persze csak jó értelemben.

- Kao, biztosan kell neked még egy egész üveg szaké?

- Naná! Gyere Tochi, igyál! - karolja át a basszeros nyakát, és szájához emeli a poharat. Toshiya készségesen iszik belőle, utána pedig csak vigyorog, mint a vadalma. Istenem, ilyen hülyékkel áldott meg minket a sors. Ha ezek ketten elkezdenek inni, akkor itt világ vége van. Az a szó, hogy "mértékkel", nem is szerepel a szótárukban.
Kao és Tochi annyira beindult, hogy már smárolnak, és egymásra másznak. Anyám, valamit tennem kell, mert a végén még ezek ketten dugnak. Azt pedig később nagyon meg fogják bánni, főleg Kaoru.

- Nem engedhetjük, hogy tovább menjenek - dörrenek a többiekre. Értetlenül pislognak, de végül leesik nekik, amit mondtam.

- Beszélj Kaoruval. Te vagy a legjobb barátja - tolnak oda hozzájuk.

- Gyere csak, Kao - húzom fel, és indítom el a mosdó felé. Amíg be nem érünk, folyamatosan a hátam böködi. Kiidegel, komolyan mondom. - Ne csinálj semmi ökörséget, hiszen ott van Reita, akit szeretsz! - csapkodom meg az arcát, és hagyom a mosdóban, hogy kicsit felfrissítse magát.
Nem megyek egyből vissza a többiekhez, inkább kimegyek, és ott szívok el egy szál cigit. Igazából annyira nincs hangulatom a piáláshoz. Inkább Rukival lennék - dobom el a csikket, és megyek vissza a többiekhez. Rögtön szemet szúr, hogy Toshiya és Kaoru sincsenek sehol, na meg, hogy Shinya Die ölében ül.

- A kurva anyátokat! - csattanok fel. Nagyot ugranak, és szétrebbennek. - Hol a faszomban van Tochi? - Megölöm őket.

- Azt mondta, WC-re kell mennie - vonják meg a vállukat. Ilyen segghülyéket se basztak még.

- Ott van bent Kaoru is. Fogyatékos idióták vagytok - megyek gyorsan a mellékhelyiségbe. Már az ajtóból hangos nyögések hallatszanak, de mégis benyitok. Hiszen tudni akarom, hogy mit csinál a két seggfej. Bár, a hangok alapján nem éppen sakkoznak...

A látványtól földbe gyökerezik a lábam, és csak meredek magam elé. A gitáros ölében van Toshiya, aki nagyokat nyögve szívja KaoKao nyakát.
Ezt nem hiszem el - vágom be magam mögött az ajtót. Attól, hogy valaki be van baszva, még nem kellene megcsalnia a szerelmét. Ez nem jogosítja fel arra, hogy ilyet tegyen. És nem kifogás, hogy sokat ivott!

- Elmentem - kapom fel a cuccaimat, és hívok egy taxit.
Reita tuti kifogja dobni, az az idióta Toshiya megpecsételte!