|
2. A munka örömei
Bessy 2010.09.09. 21:01
2. fejezet 2.A munka örömei...
A másnap reggel Kait iszonyatos fej fájással érte utól. Szinte zakatolt a feje, és szédelgett. A konyhába alig jutott el, hogy bevegyen egy fejfájás csillapítót. Utálta a fájdalmat, főleg az olyat, aminek ő az oka. Ha este nem iszik túl sokat, akkor most nem lenne semmi problémája. Ez is Takashi miatt van! Hiszen ha ő nem jön a borral, akkor el sem kezd alkoholt inni!
A pocsék hangulat sem akadájozhatta meg abban, hogy elmenjen dolgozni. Ő sem a mosolyából él meg - ment el zuhanyozni. Talán attól egy kicsit magához tért, és munka ügyben is hozza majd a formáját. Ha szerencséje van, akkor egy ideig nem is hall majd a szomszédjáról. Annak ellenére, hogy megnyerő külsejű férfi, igenis idegesítő, és nagyképű - könyvelte el magában Yutaka, miközben felöltözött. Még egyszer megigazította magán a ruhát, és miután megelégedett a külsejével összeszedte a cuccait. A táskájával a kezében el is indult a munka helyére. A lift még mindig üzem képtelen volt, így járhatta meg ismét az ismerős lépcsőfokokat. Szeretett itt élni, csak néha felidegesítette, hogy minden akkor romlik el, amikor neki a legnagyobb szüksége van rá.
A kedvenc kis pékségében vett magának reggelit, és egy jó erős kávét. Már sokkal jobban érezte magát, tényleg hatott neki a gyógyszer. Legalább száz százalékos erőbedobással dolgozhat.
- Oyaho Minna - köszöntötte hangosan munka társait, és el is vonult a neki szánt kis irodába. Aszisztensi állást töltött be Matsumuto-sannál. Kedvelte a főnökét, hiszen nyílt, őszinte ember. Az már csak mellékes, hogy ha felidegesítik, akkor rosszabb, mint egy idegbeteg...
- Yutaka-kun. A főnők szeretne beszélni veled - nyitott be Takeru, és toporgott egy helyben. A tegnapi incidens után Kai nem is csodálta, hogy kicsit megijedt Takanoritól.
- Arigatou - hajolt meg előtte, és bekopogott a főnökéhez. Nemsokára egy "szabad" után benyitott. Ahogy meglátta, hogy Ruki kivel beszélget, rögtön elfehéredett, még a vér is kiszáltt a fejéből.
- Teee? - mormogte döbbenten. Ott állt előtte Takashi öltönyben, üzletemberhez illően felöltözve, és csak vigyorgott.
- Hát nem örülsz a találkozásnak Kai-chan? - szórakozott a másik tekintetén, és helyet foglalt Takanori mellett.
- Nem is tudtam, hogy ismeritek egymást - hallatszott a harmadik ember hangja is.
- Nem is. Csak a szomszédom - vágta rá Kai mérgesen. Nem hiszem el, hogy még a munka helyemen is az ő képét kell látnom. Pedig már kezdtem örülni, hogy csak otthon egy-egy pillanatra találkozok vele - morgott magában, és inkább leült velük szembe.
- Nos, azért hivattalak - kezdett bele Takanori. Yutakának már most rossz érzése van ezzel a dologgal kapcsolatba. Ha Takashi itt van, akkor abba semmi köszönet nem lesz... - Mivel már ismered Sagat, ezért nem mutatom be neked. Igazából ő a féltestvérem. Apám küldte ide, hogy ketten irányítsuk a céget, mint két igazgató.
- Értem. De, hogy jövök én a képbe? - akaratoskodott Kai, és ficeregni kezdett a széken.
- Nos. Ez nagyon egyszerű! - vigyorogta a kicsi, és összecsapta a tenyerét. - Te leszel az aszisztense - mondja egyszerűen, és részéről vége is a megbeszélésnek. Már a következő papírt veszi a kezébe, és kezdi el tüzetesen vizsgálni.
- H-hogy miii? De hát, én a maga aszisztense vagyok - fakadt ki, ugyanis a gondolat, hogy ilyen perverzzel legyen nap, mint nap, nagyon nem tetszett neki. Inkább maradna Rukinál, és elviselné a hülye hiszti rohamait.
- Most már nem. Saga megkért, hogy helyezzelek át hozzá. Már fel is vettem az én aszisztensem - int egyet Takanori. Rögtön nyílik az ajtó, és egy férfi sétál be rajta. Yutakának nagyon ismerős, de nem tudja honnan. Valahol már látta ezt az arcot, és hallotta ezt a kellemes hangot... De hol?!
- Shiroyama Yuu. Már volt hasonló munkája, igaz? - Kainak most esett csak le, hogy ki ül mellette. Tátott szájjal nézett hol a főnökére, hol Yuura. Felfogni sem tudta, hogy tényleg az a Yuu ül mellette.
- Aoi? - szólalt meg cseppnyi fázis késéssel. Az említett felé fordította csinos arcát, és végig mérte Yutakát. Mind a ketten felismerték a másikat, annak ellenére, hogy mennyit változtak.
- Kai -chan - mosolyodott el végül, és ölelte magához Kait. A két főnök tátott szájjal nézte, ahogy a két aszisztens egymást ölelgeti, és puszikat osztanak a másiknak.
- Ismeritek egymást? - Saga és Ruki egy emberként tette fel a kérdést. Saga hangja élesen csengett, még saját maga is meglepődött rajta, hogy mennyire.
- Persze, Aoi volt az e... - inkább nem mondta végig a mondatot. Aoira nézett, mintha tőle várna biztatást. Tudta, hogy a főnökei - legalábbis az egyik - meleg. Nem nézték volna le, ha elmondja az igazságot, csak tudni akarta, hogy Aoi mit gondol.
- Kai és én együtt voltunk - mosolyogta. Yutakat felsóhajtott, és bátrabban mosolygott vissza.
Saga csak nézte őket, miközben dúlt-fúlt magában. Nem tetszett neki, hogy Kai másra néz ilyen szép szemekkel, hogy ő volt az első pasi az életében. Féltékeny volt, bár nem tartozott hozzá a férfi. Mégis tudta, érezte, hogy ez nemsokáig lesz így. Bármi áron, de meg akarja magának szerezni. Csak ő akarja látni nap, mint nap azt a fényes fekete szemet, a vigyorgó arcot, és a tökéletes testét.
Yutaka kicsit felvidult, hogy Aoi is itt fog dolgozni, de még mindig volt egy kis bibi. Az, hogy Saga lesz a főnöke, rendkívül idegesítette. Nem akarta, hogy ez a perverz kéjenc folyamatosan nézze, hogy mit csinál. Feszélyezve lesz, és nem fog tudni úgy dolgozni, mint ahogy nyugodt körülmények között tenné.
- Kai-chan! Mit csinálsz este? - kereste meg Aoi az ebéd szünetbe. Miután Kai és Aoi románcának vége lett, nem távolodtak el egymástól, hanem nagyon jó barátságban maradtak. Kai ezért is érzi most kicsit rosszul magát... hiszen több éve, hogy utoljára beszélgettek...
- Igazából nincs semmi programom - beszéltek meg egy közös vacsorát, amit a közeli éttermek egyikében fognak elfogasztani. Mindkettőjüket feldobta, hogy újra találkoztak, és, hogy a régi emlékekre emlékeznek még.
A munka Kainak egészen tűrhetően ment. Saga tekintete néha eléggé idegesítette, de szerencsére nem olyan sokszor bámulta meg, mint ő azt gondolta. Talán mégse lesz olyan rossz vele dolgozni - szedte össze a frissen nyomtatott papírokat, és vitte be Saga irodájába, hogy aláírja az összeset.
- Köszönöm - vigyorgott a másik, és kivette a kezéből az iratokat. Mindegyikre ráfirkálta az aláírását, de még nem szándékozott visszaadni Kainak a papírokat. Az aszisztensnek ez rögtön szemet szúrt, és csúnyán nézett Sagara.
- Visszadod a papírokat? - próbált nyugodtan beszélni. Nem akarta megadni azt az örömöt a másiknak, hogy lássa, mennyire felidegesíti a viselkedése.
- Persze, persze - nyújtja át a papírokat. Kai már fellélegzik, hogy nem jutott semmi perverz az eszébe, de a papír hirtelen az asztalon landol, az ő csuklóját, pedig egy bizonyos igazgató fogja.
- Engedj el! Nekem dolgoznom kell! - förmedt rá, mikor a másik ölében kötött ki. Csodálkozva pislogott egy sort, de reagálni se volt ideje, Takashi, már magához is rántotta, és ajkait, Kaiéra tapasztotta. A mozdulat ellenére a csók nagyon is gyengéd volt, amit, Yutaka viszonzott is. Fogalma sem volt, hogy miért, de jól esett neki, ahogy a másik ajkai az övét cirógatják, ahogy a keze hajába túr, és egyre közelebb húzza magához.
- Elég - tolta el végül magától Yutaka. Kipirult arccal nézett Sagara, aki elégedetten vigyorgott, közben végig nyalt száján, amin még mindig érezte Kai ajkainak édes ízét. Büszke volt magára, hogy a másik már viszonozta is a csókot, amibe belerántotta. Tetszett neki, hogy ennyire elengedte közbe magát.
- Ezzel nem úsztad meg Kai-chan - paskolta meg a fenekét.
- Mi van? - furdult vissza lassan a kis fekete, és nagy szemeket meresztett. El sem tudta képzelni, hogy valaki, hogy mehet ennyire messzire.
Takashi szó nélkül felállt a székéből, és magához rántotta a megszeppent férfit. Most nem csókolta meg, csak nézett a szemébe, közben a másik hátát, és fenekét simogatta. Nem lepődött meg, hogy Kai nem távolodott el. Csak néztek egymás szemébe, de nem szóltak semmit.
Kai fáradtan ért haza. Kimerítette a nap, hiszen még a pia hatása is valamennyire benne volt. Fáradtan frissítette fel magát, és öltözött fel, hogy elmenjen Aoival vacsorázni. Tudta, hogy ez csak egy baráti összejövetel lesz, de nem is akarta, hogy másképp legyen. Neki Aoi csak egy jó barát, és ez így van rendjén.
Nagyon jól érezték magukat a másik társaságában. Sokat beszélgettek, és felelevenítették a közös éveket, amiken jót nevettek. Kai végre felszabadultan érezte magát. Nem is tudta megmondani, hogy mikor ment el utoljára étterembe egy barátjával.
- Hát, akkor holnap! - búcsúztak el egymástól. Mind a ketten mosolyogva tértek haza. Az este hasonlóképpen hatott rájuk. Visszaszereztek egy régi barátot...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés