Kyo POV
- Utazz el! - jelenti ki, nekem pedig úgy, ahogy kell, kikerekednek a szemeim. Döbbentem pislogok egy sort.
Nagy nehezen eljut az agyamig, hogy mit is mondott, és csóválni kezdem a fejemet. Most nem hagyhatok itt mindent és mindenkit. Ki tudja, hogy akkor kit vesznek célba. És mi van, hogyha én nem vagyok itt, akkor Rukit célozzák meg, mert ő nekem a legfontosabb?! Nem, nem tehetem ezt.
- Szembe kell néznem a gondokkal. Nem menekülhetek el mindig, minden elől - zárom le a témát, és eldobom a kukába a műanyag poharat.
- Kyo! Féltelek, nem akarom, hogy valami bajod legyen - indulunk el vissza Reita kórterme felé. Inkább nem mondok rá semmit, hiszen nem lenne értelme.
- Nézd! Rei fent van - csillannak fel a szemei, és már fut is be hozzá. Halvány mosollyal az arcomon megyek utána, de ami bent fogad, az nem olyan derűs...
- Menj ki! Nem akarlak látni - fordítja el a fejét Reita. Ruki segélykérő pillantásokat küld felém, de sajnos ezzel a helyzettel én sem tudok mit kezdeni.
- De kicsim... ne csináld ezt. Beszélgessünk.
- Nem voltam elég érthető?! Tűnj el! Menj, és kúrogasd szét a kurváidat! - szájtátva bámulom Reitát, aki idegesen csapkod a kezével.
- Ne húzd fel magad Rei.
- Akkor menj ki! És többet ne is gyere be! - Kao lehajtja a fejét, és kimegy. Sóhajtva nézek utána, majd Reitára.
Könnyesek a szemei, de nem szól semmit. Ruki vigasztalja, de semmi haszna. Látszik rajta, hogy már Kaoru jelenléte nagyon felzaklatta.
- Jobban vagy? - kérdezgeti Ruki, közben tölt inni, és segít neki mindenben.
- Kicsit. De nagyon fáj mindenem - húzza el a száját. De legjobban mégis csak a szíve fáj... - jegyzem meg magamban, közben kimegyek, hogy hagyjam őket kicsit beszélgetni.
- Kao! - ülök le mellé. Csak bámul maga elé üveges tekintettel. Tudom, hogy érezhet. Reita nagyon rosszul reagált arra, hogy meglátta, KaoKao pedig teljesen le van törve, amit meg is értek. De mi lenne, ha Totchi beszélne vele?! Talán máshogy reagálna?! Vagy még mérgesebb lenne?! Egy próbát biztosan megér... a jelenlegi helyzeten már semmi sem ronthat...
A nap nagyon gyorsan eltelik. Szinte észre sem veszem, de már este van. Reita még kétszer felkelt ma, de egyszer sem akart Kaoruval találkozni. Remélem, hogy Totchi tud nekem segíteni, illetve nekik, rendbe tenni a kapcsolatukat.
- Ruki, gyere! Menjünk! - karolom át a vállát, és így sétálunk át a parkolón.
- Fáradt vagyok - bújik hozzám, és mormogja a nyakamba. Akaratlanul is elmosolyodom.
- Tudom. Azért megyünk haza, hogy ott bebújhass az ágyikódba! - ültetem le az ülésre. Gyorsan beülök én is az autóba. Amit hazaérünk, Ruki elmegy aludni, és pedig felhívom Toshiyát. Biztosan segíteni fog, hiszen ő sem akarta, hogy ez így legyen.
Ruki már lenyugodott valamennyire, mert Reita jobban van, ezért felhoztam a közös pihenés témát. Tetszett neki, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli wellness szállodába. Estig ott leszünk, utána pedig itthon csinálunk egy közös vacsit. Csillogó szemekkel hallgatta, amikor elmondtam neki, hogy tervezem a mai napot. Szeretnék minden egyes napot kihasználni, amit vele tölthetek, hiszen kitudja, hogy engem mikor kapnak el. Lehet, tényleg jobb lenne a rendőri felügyelet...
- Pakoltál törölközőt? - karolom át hátulról, mire egy nagyot ugrik. Rögtön sunyin kezdek vigyorogni, amin csak morog egy sort.
- A frászt hozod rám! Chibi! - kikerekednek a szemeim, és most ő vigyorog. Kaotól még elnézem, hogy leszokott Chibizni, de, hogy Ruki...
- És akkor te mi vagy? Hm? - markolom meg hirtelen fenekét, mire meglepetten nyög egy kicsit, és el is pirul. - Olyan édes vagy, amikor zavarba hozlak.
- Ch - fújtatja, és összepakolja az összes cuccot, amire szükségünk lesz.
Egy közeli helyre megyünk. Ruki már előre ujjong, és vigyorog ezerrel. Hm... egy félmeztelen Ruki. Nem is rossz!
- Na, megjöttünk - adok neki egy puszit. Kiszállunk a kocsiból, és összeszedjük a cuccainkat. A jegyet én fizetem, Ruki meg csak morog rajta. Hát ez van édesem, meg kell szoknod, hogy elleszel kényeztetve - mosolyodom el magamon, miközben kézenfogom, és elindulunk ahhoz a szobához, amit kibéreltem. Állítólag első osztályú... hát majd most kiderül.
Ruki POV
Nagyon örülök, hogy gondolt arra, hogy egy kicsit együtt legyünk. Nem gondoltam volna ennyire gondoskodó természetűnek, de kellemesen csalódtam.
A hely ahova hozott nagyon szép és rendezett. A személyzet is nagyon kedves.
- Szívem! Gyere már! - rángatom a kezénél fogva.
- Mi az? Hova sietünk? - húzza fel kérdőn a szemöldökét. Olyan sunyi! Biztos vagyok benne, hogy direkt csinálja! Pedig tudja, hogy mennyire be vagyok zsongva. Kis szemét! Ezért most kapni fog!
- Fürdeni sietünk! - húzom ki a szobából, és indulunk el a jacuzzi medence felé. Kyo csak vigyorog. Na, nem megmondtam, hogy direkt csinálta?!
Szerencsénk van, hogy hétköznap jöttünk, mert nincsenek sokan. Ami azt illeti, rajtunk kívül egy-két ember van, semmi több. Örülök ennek, hiszen így majdnem olyan, mintha kettesben lennénk.
Kyo már teljesen kikapcsolt, és csukott szemmel dúdolgatja az egyik dalát. Nagyon aranyos így, az én kis morgós medvém - húzom sunyi mosolyra a számat, és fészkelődni kezdek, közben pedig "véletlenül" lentebbi régiókon kezdem piszkálni.
- Uhm Ruki. Mi a frászt csinálsz? - nyitja ki egyik szemét, és néz érdekesen.
- Nem tudtam, hogy üljek. De rá jöttem, hogy mi lesz a legkényelmesebb - veszem elő a mélyen rejtegetett boci szemeimet, és átülök ölébe. - Így tökéletes.
Sóhajt egyet, de nem mond semmit. Mindegy, majd fog - adok egy puszit a nyakára, de semmi több. Had higgye, hogy nincs semmi közeledő veszély.
Vállára hajtom a fejemet, közben többszörösen is belélegzem finom illatát. Ezekre az apró dolgokra is meg-megrezdül, de nem szól semmit.
- Ha haza megyünk, mit fogunk csinálni? - ülök fel ölében, úgy, hogy közben mozgolódok egy sort ágyékán. Jaj drágám, előre sajnállak!
- Mit szeretnél? - nyitja végre ki mind a két szemét, közben kezeivel fenekemet simogatja.
- Nekem mindegy, csak kérdeztem - adok neki egy csókot, és kimászok az öléből. - Gyere - nyújtom felé a kezemet, és húzom ki őt is a vízből.
- Hova megyünk?
- Masszázs! - súgom fülébe, közben végig simítok izmos hasán, végül egy pillanatra elkalandozik a kezem a boxerébe. Érdekesen néz rám, de fel is sóhajt, ahogy hozzá érek.
- Lehet inkább szobára kéne menni - kapna ajkaim után, de ezzel egy időbe kihúzom a kezem alsójából. Éhesen mér végig, de ez a tenkintet most nem tud meghatni.
- Nem, nem. Gyerünk - indulok előre. Hallom, hogy dörmög magába egy sort, de azért követ. Jól van, egy null nekem. És jelentem, ennél már csak jobban fog kívánni.
Nagyon jól elvagyok. Egyrészt a programok tetszenek, másrészt nagyon jót szórakozok azon, ahogy Kyot bosszantom. Már többször mondogatta, hogy menjünk már be abba a nyavajás szobába. Minden eggyes alkalommal valamit kitaláltam, hogy még jobban kikészítsem. És ahogy látom, sikerült is. Szegény, már alig tudja eltakarni hatalmas merevedését. Istenem, mit fogok én ezért kapni.
- Kyo! Éhes vagyok! - biggyesztem le ajkaimat, és nézek kiskutya szemekkel.
- Rendeljünk akkor valamit - veszi fel a telefont, hogy hívja a szoba szervízt. - Mit kérsz?
- Hm... gyümölcsöket fagyival - indulok el a zuhanyzó felé, hogy lemossak magamról minden hülyeséget, amit eddig rám pakoltak. Éppen lépnék ki a zuhany alól, mikor Kyo a vállaimnál fogva a falhoz nyom, és erőszakosan megcsókol. No, no kicsim! Még nem kapsz meg - és igen, megint nekem van szerencsém. Pont most hozták meg az áhított kaját.
- Siess, és zuhanyozz le! - simítok végig rajta, mire rosszalló pillantások kísérnek.Gyorsan tekerek egy törölközőt magamra, és kimegyek a szobába. Megköszönöm a csajnak, hogy felhozta a kaját, és már vigyorgok is magamban. Hm... már csak egy Kyo hiányzik!
Nemsokára betoppan az említett személy. Rajta is csak egy törölköző van, de az is nagyon viccesen áll rajta. Szó szerint - nevetem el magamat, és kiveszek egy epret, majd megeszem.
- Viccesnek találod, hogy azóta ekkora a farkam, mióta megjöttünk? - mér végig extra kiéhezett tekintettel, és vészesen közeledik.
- Ano, nem vicces. Na gyere, egyél te is - harapok egyet az eperből, a többit pedig Kyonak adom. A gyümölccsel együtt az ujjamat is beveszi szájába, és párszor végig nyalja. Na, csak nem benne van a játékomba?!
Az eper után egy kis fagyit kanalazok magamnak, és csukott szemekkel eszem meg.
- Finom. Kérsz te is? - sunyin bólint egyet. Megint kanalazok egy kicsit, és úgy csókolom meg. Érzem, hogy tetszik neki. Közelebb húz magához, közben bőszen izlelgeti felváltva a fagyit, és ajkaimat.
- Tényleg finom - mondja szórakozottan, a vágytól már fátyolos hangon.
- Milyen gyümölcsöt kérsz? - fordulok meg, ő pedig ezt a pillanatot választja, hogy lehúzza mind a kettőnk törölközőjét, és hozzám dörgölje magát. Alsó ajkamba harapba nyögök fel.
- Banánt kérek - suttogja fülemben. Bólintok, és veszek fel egy darab banánt. Kyo rögtön elenged, és megeszi amit adok neki.
Vigyorgok megint egy sort, és nyúlok a következő fagyiért, de hirtelen az ágyon találom magam. Pislogni sincs időm, Kyo megcsókol, közben egész testemet simogatja. Ne már, én még játszani akartam! - mintha csak olvasna a gondolataimban, leválik ajkamról.
- Mit csinálsz?
- Eszek - neveti, és egy kis fagyit rak a hasamra. A hidegre felszisszenek, de hamar megszokom, főleg mikor Kyo leeszi rólam. Hm... ez nagyon kellemes - csukom le a szemeimet, és úgy élvezem továbbra is, amit csinál velem.
- Bazd meg Ruki! Nem tudok tovább szórakozni - nyammogja nyakamon, és ott kezd forró csókokkal elborítani. Nagyon is ínyemre van a kényeztetés, amit sóhajokkal adok tudtára. Imádom amikor a hangomra megborzong. Büszke vagyok magamra, hogy én tudok ilyen reakciókat kihozni belőle.
- Akkor csinálj amit akarsz - nézek kacéran szemeibe. Rögtön ajkamra kap, és vadul csókol.
Eléggé felizgult már ahoz, hogy lejjebb menjen, de nem is bánom.
- Még jó, hogy hoztam magammal síkosítót - vigyorogja, és elmegy a táskájához érte. Hamar visszaér, és már keni is be az ujjait. Háttal fordulok neki, amin először meglepődik, végül vigyorogva mögém fekszik, és felemeli a lábamat. Lassan csúszik be első ujja, ami nem is okoz fájdalmat.
Elég hamar csatlakoztatja a többi ujját, de közben figyel, hogy jó legyen nekem. Még akkor sem durvulna be, amikor ennyire kíván. Szemelőtt tartja, hogy mi a jó nekem.
- Magadath - nézek hátra rá. Nem kell neki többször mondani, rögtön kihúzza az ujjait. Már előre érzem, hogy most nagyon meg leszek dugva... - érzem meg magamban, mire hatalmasat nyögök.
Lassan hatol belém teljesen, és kezd mozogni. Eleinte gyengék a lökései, de csak addig, amíg megszokom, hogy bennem van. Mikor már érzi, hogy ez nem elég, csak egy kicsit gyorsít.
- Kyoh, mi a franc vahn? - pillogok rá. Még sunyibb képet vág, majd teljesen kihúzza magát belőlem. Ne már, hogy most szivatni akar!
- Szemét voltál velem, kicsim - dörgöli hozzám férfiasságát, közben belém hatol többször is, de rögtön ki is húzza magát.
- Csak azt tettem, amit te... Dugj már meg - nyöszörögve nézek rá, és találom szembe magamat csillogó szemeivel. A hátamra fordulok, és lehúzom magamhoz egy csókra, amit rögtön viszonoz.
- Feküdj vissza - utasít. Rögtön felveszem az előző pózt, ő pedig elmerül bennem.
Nagy nyögésekkel, néha pedig sikolyokkal adom tudtára, hogy mennyire tetszik amit csinál. Ez mind ösztönzésképp hat rá. Egyre csak mélyülnek lökései, amik nem mondhatóak gyengének.
Már érzem, hogy nemsokára átlépem a határaimat, ezért hátra nyúlok Kyohoz, és megkeresem a kezét. Egyből rájön, hogy mit akarok, és ráfog merevségemre. Hümmögök egy sort, miközben erőseket húz rajtam, aminek következtében, nyögve lépem át határaimat. Kyo még lök rajtam pár erőset, és ő is elélvez.
Izzadtan tapad hozzám a teste, majd mikor végre rendbe szedi magát kihúzódik belőlem. Rögtön megfordulok, és mellkasára hajtom a fejemet.
- Szeretlek - mondjuk egyszerre. Nevetve váltunk egy csókot, és próbáljuk meg kipihenni ez előző aktust.