|
3.
Bessy 2010.09.09. 21:03
3. fejezet (Bepillantást nyerhetünk Ruki szemszögébe is) 3. fejezet
Uke Yutaka hétköznapjai megváltoztak. Már nem ment monotón az egész napja, semmi sem volt olyan, mint pár héttel ezelőtt. Nem telt el úgy nap, hogy ne Saga arca lett volna az első, amit reggel megpillant, és, hogy ne az övé legyen, az utolsó is. Egyszóval belopta magát Yutaka mindennapjai közé. Már fel sem tűnt a férfinak, hogy mennyi időt töltenek együtt, és már nem is érzi magát feszélyezve a társaságában. Bár néha nagyon feltudta idegesíteni a perverzióival, de ha nem jött elő a túlzott szexuális étvágya a másiknak, akkor nagyon jól meg voltak. Majdnem minden reggel együtt mentek munkába, és együtt is jöttek haza. A munkahelyükön többen is furcsa pillantásokat váltottak, de az idő elteltével már nem is lepődtek meg azon, hogy egyik főnökük, és a kis titkárja, együtt járnak be dolgozni.
Eközben a másik iroda tagjai is megismerték egymást. Aoi már tudott Ruki minden hangulatváltozásáról. Volt időszak, mikor ez annyira nem tetszett neki, hogyha Kai nem könyörög neki, hogy ne mondjon fel, akkor ő bizony megtette volna. A kicsi ember külsőle annyira különbözött a belső tulajdonságaitól. Senki sem mondta volna meg, hogy egy ilyen aranyos pöttön ember, ennyire rossz tulajdonságokkal is magában hordoz.Volt, hogy kiabált Aoival, aki ehhez nagyon nem volt hozzászokva, és elkezdett visszadumálni Rukinak. Persze a kisebb ezen annyira meglepődött, hogy rögtön lenyugodott, és csak sértetten pislogott. Aoinak mosolyt is csalt akkor az arcára, hiszen olyan kis hörcsög pofit vágott. Ezentúl Ruki valamivel nyugodtabban kezelte a dolgokat, aminek még a porcelánok is nagyon örültek, Takeruról nem is beszélve.
Kai és Aoi a főnökük álltal kiosztott rengeteg munka ellenére is sokat találkoztak. Hétente eljártak este valahova, ahhol csak ketten voltak, és egy jót beszélgettek. Ekközben a két főnököt ette a fene, hogy mi lesz, ha véletlenül összejönnek. De erről szó sem volt, mindössze rendesen ápolták a barátságukat.
Saga továbbra is közeledett Kai felé, aki már egyre jobban élvezte a másik figyelmét. Ruki ezzel ellentétben nem tudta kimutatni az érzéseit. Nagyon tetszett neki Aoi, de úgy érezte, semmi esélye sem lehet a magas férfinál. El volt keseredve, főleg, mikor egyszer rányitott a titkárjára, aki az egyik dolgozóval elmélyülten csókolózott. Megszeppent, és rettenetesen fájt neki. Most sem mutatta ki más felé az érzéseit. Egyedül Saga tudott erről is, aki sajnálta féltestvérét, hogy nem jön neki össze mostanába egyetlen kapcsolat sem. Pedig megérdemelné, hogy végre boldog legyen! Ruki jó ember, csak néha kifordul magából, és nem tud a feltörő érzéseinek parancsolni.
Aoi az ittléte alatt egyre jobban megismert egy fiút. Uruha már régóta dolgozott a cégnél. Számítógépes munkát végzett. Aoi többször is meghívta egy-egy kávéra, vagy ebédelni. Kedvelte, hiszen nyílt volt, és kedves. Szeretett vele találkozni, amit ki is mutatott a másiknak. Bókolt neki, és volt, mikor még virágot is adott neki. Apró gesztusok voltak, de mégis sokat jelentettek.
- Meghoztam az aláirandó papírokat - lépett be Ruki irodájába, ahol a főnöke egy alacsony szőke hajú férfival beszélgetett.
- Köszönöm - mondta semlegesen, elvette a papírokat Aoitól, és a szemével némán kiküldte. Aoi meghajolva távozott, de azért a fantáziáját piszkálta, hogy ki lehet ez az ember, és miért van itt. Ruki sosem távolítja el ilyen hamar, s hidegen maga mellől. Ez az ember lehet mindenképp az oka annak, hogy ő ilyen hamar ki lett küldve.
- Kyo, ezt nem bírom tovább - fakadt ki Ruki. Arca elgyötört volt, szemei karikásak. Már nem volt annyira a helyzet magaslatán. Bármennyire is győzködte magát arról, hogy neki bizony nem jelent olyan sokat Aoi, és, hogy csak napok kérdése, és elfogja felejteni. De nem így történt. Fájt neki mindig, mikor vagy őt, vagy Uruhát látta mosolyogni. Örült volna, ha ő az az ember, akire szeretettel pillant, és nem más.
- Mi történt? - ráncolta a szemöldökét az idősebb, és figyelmesen végig hallgatta Nori-chant. Sajnálta, mivel régóta ismerte, és tudta, hogy nagyon sok kapcsolat nem jött össze Rukinak. Mindig is szerencsétlen volt a magánéletében - a munkájával teljes ellentétben.
- Sajnos ebben nem tudok segíteni. Viszont... egy kis időre ki tudom törölni a fejedből - állt fel a székéből, és lépett az igazgatóhoz. Felhúzta őt is a székéből, és a falnak nyomva rögtön megcsókolta. Ruki nem ellenkezett, rögtön szétnyitotta ajkait, és beengedte a másik kutakodó nyelvét. Szenvedélyes csókokat váltottak egymással, közben a másik testét simogatták. Ismerték egymást, hiszen ha valamelyiküknek hasonló gondja volt, mindig ezt a megoldást választották, hogy legalább egy ideig ne figyeljenek a rossz dolgokra - gondolkozott el Kyo, miközben Ruki keze már az övét bontogatta. Megmosolyogta a fiatalabbik sietségét, de nem tette szóvá. Most semmiképp sem akart undok lenni vele, érezte, hogy az még jobban a földre vágná Rukit.
Kyo meglazította a másikon a nyakkendőt, és le is vette róla, majd ingjével ugyanígy járt el. Az idegesítő ruha darabot az egyik sarogba száműzte, és elkalandazott a hófehér bőrőn. Először nyakát csókolgatta, és fogait óvatosan végig húzta rajta, nehogy utána nyoma maradjon. Ruki közben sikeresen szétszedte Kyo nadrágját, és már a boxerén keresztül simogatta merevségét. Nem akart most szórakozni túl sokáig a másikkal, így hamar benyúlt a boxerébe, és erőteljesen megmarkolta.
- Mhmm... - hümmögött egyet értésül. Nori-chan kulccsontját kezdi csókolgatni, kezével pedig ő is már az övénél matatott. A ruhák nemsokára már a földön hevertek, és két kielégülésre vágyó test ölelte egymást. Mindig is gyengédek voltak egymással. Bármi történt szeretettel simogatták a másik testét, ezzel is örömet szerezve egymásnak.
- Szerencséd, hogy nálam mindig minden van - adott egy puszit Ruki arcára, akinek szája sarkán egy apró mosoly jelent meg. Az egyetlen mosoly hónapok óta...
Kyo előkereste a nadrágjából a síkosítót, és az óvszert, majd letette Ruki asztalára. Minden iratot sietősen eltettek, hogy minnél nagyobb helyük legyén, majd ismét egymásnak estek. Ruki valami csoda folytán - nevezzük Kyonak - felkerült az asztalra, és hátra vetett fejjel nyögött fel, mikor megérezte maga körül az ismerős ajkakat. Nem fogta vissza magát- igaz, ha akarta volna, akkor se tudná. Szeretett hangott adni az élvezetnek, hiszen a társa így tudhatta, hogy mi esik jól neki.
Ruki élvezte a kényeztetést. Hogyne élvezte volna, mikor a másik szinte teljesen elnyelte a farkát, közben nyelvével is örjítően simogatta. Kyo mindig is értett hozzá, hogy tudja még jobban lázba hozni - érezte, hogy már nincs sok vissza. Mindjárt eléri a csúcsot - kezdte a másik haját markolászni, és nyüszítés szerű hangokat hallatott.
- Na, lássunk hozzá - Biztos volt benne, hogy nem engedi elélvezni. Mindig ezt csinálja.
- Gonosz vagy - durrogta, mikor a másik feljebb tolta az asztalon, és lábait elkezdte rendezgetni. Elnevette magát, közben éhes szemekkel végig nézett az asztalon fekvő férfin. Szinte világított hófehér bőre. Szőke haja pontosan illet bőréhez, ezzel is valamiféle angyali külsőt kölcsönözve neki.
- Annyira gyönyörű vagy - Nem értette miért nem tud magának társat szerezni. Hiszen egyáltalán nem csúnya, és ha valaki megismeri, rájön, hogy a mogorva külső nagyon is gyengéd, és érzékeny embert takar. Csak a külvilág felé mutatott figura néha elég az embereknek ahhoz, hogy ne is akarják rendesen megismerni a másikat.
Takanori halványan elmosolyodott a bók hallatán, majd egy pillanat múlva lehunyt szemmel próbálta szokni a másik ujját. Érezte rajta Kyo, hogy nem mostanába lehetett együtt valakivel. Óvatosan tágította, nem akart több fájdalmat okozni a kelleténél.
Már mind a ketten egyre türelmetlenebbek voltak. Kyo három ujja mozgott Rukiban, most már könnyedén. Remegett a teste az asztalon fekvőnek, hogy végre ne ujjakat, hanem valami mást érezzem magába. Egyre nagyobb terpeszbe tette a lábát, és szemével utasította, hogy végre tegye be neki. Az ujjak eltávolodtak a hátsójától, mire felkönyökölt, és úgy nézte, ahogy a mogorva férfi magára görgeti az óvszert, majd arra is nagy mennyiségű síkosítót önt, majd végre bepozícionálja magát. Egy hosszú lökéssel behatolt a másikba, aki hatalmasat nyögött a kettős érzéstől. Egyszerre feszítette, és izgatta, ahogy lüktet benne a másik kicsinek nem mondható tagja - markolgatta az asztal sarkát, majd megringatta a csípőjét. Kyo értette a célzást... mozogni kezdett ezzel is kéjes nyögéseket kicsikarva a másikból.
A tempó lassúnak indult, de egyikőjük sem tudta visszafogni magát. Ruki szexszel akarta egy kicsit elfelejteni Aoit, de sajnos nem sikerült neki. Ahogy a felé magasodó férfit nézte, szinte látta Aoi arcát, ahogy ezt teszi vele, és teljes hosszában bele löki magát. És így még jobban élvezte a dolgot. Pedig nem szabadna rá gondolnia...
- Ah... haih - Szó szerint dobálta a fejét az élvezettől. Kyo még nem látta ilyennek. Tudta, hogy mindig hangot adott a dolognak, de ennyire még soha. Furcsa volt neki, de egyben élvezte is a helyzetet. Mostanába így se nyögött alattam senki - gondolta, és ráfogott a másik kőkemény farkára. Takanori szemei kipattantak, és még szabálytalanabbul kezdte venni a levegőt. Egyre közelebb élvezte magát az áhított orgazmushoz. Úgy érezte, hogy már attól is szimplán eltudott volna menni, hogy a másik keményem mozog benne. De így, hogy még kényezteti is... - feszűlt háta ívbe, és ment el. De közben Aoi nevét mondta.
Kyo még mozgott egy ideig a másikban, majd pár erős lökés után ő is követte.
- Köszönöm, hogy meghallgattál - sóhajtott Ruki, mikor már teljesen rendbe tették magukat. Nem látszott meg rajtuk, hogy az előbb mit csináltak, teljesen olyanok voltak, mint az aktus előtt.
- Tudod, hogy rám számíthatsz - tette a vállára a kezét, majd elbúcsúzott, és elment. Ahogy kilépett az irodából egy megszeppent titkár nézett rá. Bizonyára nem elég vastagok a falak - ment el mellett, köszönés nélkül.
Igen, Aoi hallotta, hogy mi történt oda bent. Hallotta a nyögéseket, és az apró sikolyokat. Először nem is akart hinni a fülének. Nem gondolta volna, hogy Ruki képes lenne az irodájában csinálni. Nem olyannak ismerte meg - de téves következtetést vont le - gondolkodott, miközben bebizonyosodott, hogy mit csinálhatnak odabent.
Dühvel töltötte el, ahogy elment mellette ez az ember. De, hogy miért, azt maga sem tudta. Hülyeség - rázta a fejét, miközben visszatért a munkájához.
Ruki fáradt volt, és szomorú. Egész nap, csak sóhajtozott, és semmit sem csinált. Pár iratra oda biggyesztette az aláírását, de semmi több. Tudta, hogy túlkéne tennie magát azon ami történt, de egyszerűen nem ment. Nem értette, miért pont Aoiba kellett bele esnie. Soha nem volt ennyire szerelmes, mint most. És ez jelen pillanatban, nagyon, de nagyon rossz.
- Hahó - himbálózik egy kéz a szeme előtt, mire észbe kap, és felemeli a tekintetét.
- Hai? - kérdezi fáradtan Aoitól.
- Csak jöttem az aláírt papírokért - Ruki sóhajtva vette elő a fiókból, és nyomta a titkár kezébe, aki még egy ideig vizsgáltatta az arcát.
- Mi az? Miért nézel? Elfolyt a sminkem? - kapott a tükörhoz, de semmi kivetnivalót nem talált magán.
- Nem, dehogy - látott egy halvány mosolyt a szája szélén, majd ki is ment. Nem tudta hova tenni, Ruki ezt a viselkedést. Nyilván hallhatta, amikor Kyoval voltam, és ezért néz ennyire - Összeszedte a cuccait, és elhagyta az irodáját. Aoival közölte, hogy ma korábban megy.
Még mielőtt elindult volna haza átment a másik irodába. Megakarta kérni Kait, hogy szóljon a bátyjának, hogy itt van, és szeretne kicsit beszélni vele. Csakhogy Kai nem volt a helyén. Ma mindenki eltűnik? - gondolkozott, mert reggel Takeru nem volt sehol, most pedig Yutaka.
Fejcsóválva kopogott be az irodába. Egy "szabad" után be is ment, és meglátta az elveszett báránykát - vagyis Yutakát. A titkár arcán boldog mosoly volt, pont, mint a féltestvéréén. A szemeik szerelmesen csillogtak, ami mégjobban megsajdította a szívét Rukinak.
Kai diszkréten kivonult, hogy Saga és Ruki tudjanak beszélgetni. Nem akart még véletlenül se zavarni.
Ruki egy hosszú beszélgetés után haza ment. Alig lépte át a háza küszöbét, már folytak is a könnyei. Lehet, hogy szégyen, hogy sír, de már nem tudta visszatartani. Hónapok óta fáj neki az Aois dolog, és eddig tartotta magát. De nem olyan erős ő, hogy ne sírjon. Talán ettől kicsit jobb lesz.
De nem lett jobb... Alig tudta abba hagyni. Fekete csíkok húzodtak az arcán a sok sírástól, és vörösek voltak szép barna szemei. Nem akart ilyen gyenge lenni, de a több hetes rágódások meglátszottak rajta. Egyre csak soványabb volt, szinte nem is evett semmit. Talán ezért szédült annyira mostanába - gondolkozott el, miközben levette öltönyét, és kidobta a szennyesbe. A kádat telle engedte forró vízzel, és mindenféle illóolajat tett bele, hogy kicsit lazítson. Még mindig ott volt a torkában az a bizonyos gombóc, de nem akart ismét sírni. Megfogadta magában, hogy többett nem sír ilyen miatt. Nem szabadna, hogy ennyire megviselje ez a dolog. Hiszen nem is voltak együtt Aoival. Mondhatni, hogy ez csak plátói szerelem volt, semmi több.
A fürdő nem hatott rá sehogy sem. Nyúzottan kellt ki a kádból, és ment át a szobájába. Felvette a pizsamáját, és már bent is volt a meleg takarók között. Nem tudott már semmin sem gondolkodni, mert szemhélyai nehezek voltak, és szinte rögtön magával ragadták az álmok.
Bárcsak ne aludt volna el....
Ruki POV
Nem volt ismerős a hely, ahova kerültem. Mindenfelé ismeretlen emberek sétáltak. Valahova nagyon siettek, de ezzel nem is törődtem, csak néztem magam elé. Olyan szép volt innen a kilátás. Minden olyan picinek, és semmilyennek tűnt. Alattam mozogtak az emberek, a járművek. Csak később jöttem rá, hogy mégis tudom, milyen helyre kerültem. Tokió belvárosában, ez egyik bevásárló központ tetején álltam. Nem tudom, hogy kerültem oda, de jelen pillanatban, nem is érdekelt. Megakartam végre tenni... Véget vetni a gondoknak, a fájdalomnak. A szívem olyan volt, mintha ólom lenne a mellkasomban. Sokáig bírtam... elnéztem, ahogy mást ölelsz, mást csókolsz. De egyszerűen elegem van. Nem tudom tovább elviselni.
Hallottam a sikítozó embereket, és láttam is őket. Ahogy egyre többen megálltak, és felfelé néztek. Nem láthattam az arcukban a megvetést, de tudtam, hogy ott van.
- Ruki! Mit csinálsz? - hallottam meg egy kétségbeesett hangot. Nem kellett hátra néznem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy te vagy az.
Nem válaszoltam... minek?! Már elhatároztam, hogy megteszem...
- Ne tedd! Kérlek! - egy pillanatra hátra néztem, és megláttam könnytől csillogó szemeid. Vajon ezek csak megjátszott könnyek, vagy igazak?!
- Ne sajnálj. Úgy csak rosszabb - fordítottam el ismét a fejem. Egyre többen voltak alattam...
- Ez nem sajnálat! Nem hiszem el, hogy ezt gondolod. Miért teszed? Mi vitt rá?!
- Te... - kiabálok rád. Értetlenül nézel, de közelebb jössz. Nem, nem fogsz innen leszedni. - Szeretlek - suttogtam rekedten. Egyre több könny csillant meg a szemedben, ahogy a nap rásütött.
- Ruki... gyere ide, és beszéljük meg - próbálsz mosolyogni, de ez nagyon is hamis. Nem tudsz ezzel átverni, bármennyire is akarsz. - Én is szeretlek.
Hazudik... nem kellene ezt mondanod, csak azért, hogy ne ugorjak le. Szinte megadtad a kezdő lökést.
Lesütött szemekkel megfordulok, és felemelem a fejem. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőled, és ezt kihasználva könnyen hátra dőltem, és már csak a kiáltásodat hallottam. De azt is csak egy ideig...
Hirtelen, zihálva ébredt fel Ruki. Teljes testéről folyt a verejték, még pizsamája is teljesen átázott.
Reszketve szállt ki az ágyból, és cserélte le a ruháját. Nem feküdt vissza, hiszen egy ilyen álom után biztosan nem tudna visszaaludni.
Maga elé bámulva próbálta megfejteni az álom jelentőségét, de sehogy sem tudott rájönni. Hülyeség az egész! Nincsen semmi értelme, hiszen ő nem tenne meg semmi ilyet.
Aoi egész este gondolkozott. Még szeretkezés közben is a főnöke körül jártak a gondolatai. Olyan furcsán viselkedik mostanába Ruki. Senki sem tudja az okát, mert több munkás is beszélt erről. Mindenki csodálkozott rajta, hogy mostanába az életkedve a nullát verdesi, és még a kiabálást is mellőzi. Nagyon furcsa ... - Uruha nem vette észre, hogy Aoi teljesen máshol jár. Hamar el is aludt, de Yuu nem tudott se aludni, se nem Rukira gondolni.
Be kellett magának vallania, hogy rossz így látni őt. Nem csillognak a szemei, látszik rajta a nyomott hangulat. Amikor bent volt nála a férfi, azt hitte, hogy a kedvese, de mivel utána is ugyanolyan rossz hangulata volt, ezt az ötletet száműzte. Valamiért örült annak, hogy nincs köze a férfinak Rukihoz.
Fejét rázta, miközben lehunyta a szemeit. De a kis emberke képe többször is bevillant neki...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó