Kyo POV


Én esküszöm, hogy megölöm Kaot. Most mindenki időbe ide ért, csak ő nem. Pedig tegnap direkt mondtam, hogy szeretném felvenni a számokat. Nagyon jól tudja ő is, hogy az nem egy-két óra lesz. Na nem baj, a többiek neki köszönhetik, hogy megint estig bent kell maradnunk.
- Megölöm Kaorut - morog Totchi, és mérgesen járkál ide-oda. Legalább van még valaki itt rajtam kívül, aki eléggé ideges. Baráti alapon fogom, KaoKaot megölni...
- Segítek - teszem hozzá, és inkább elmegyek az autómatához, és veszek magamnak kávét. Miközben kortyolgatom a fekete csodát, visszamegyek a próbatermünkbe. Éppen, hogy becsukom az ajtót és leülök a kedvenc szekémbe, rögtön benyit a mi kis elveszett bárányunk.
- Jé, Csipkerózsika is felébredt. Talán nem a herceg csókjára várt? - gúnyolódom, a többiek meg nem bírják ki röhögés nélkül. Leader-sama fintorog egyet, ledobja a cuccait, és meghajol, miközben bocsánatot kér a késésért.
- Egy bocsánattal nem jutunk egyről a kettőre! Szedd össze a cuccokat és menjünk a számokat felvenni - intek neki, mire összeszedi a cuccokat, amire szüksége lesz. Mindannyian kilépünk a teremből és átmegyünk abba a szobába, ahol neki állunk a dolgunknak, hogy végre kiadhassuk a várva várt lemezünket. Biztosan elég sokáig el fogunk vele szórakozni, de úgy gondolom, hogy megéri. A rajongók egyenesen oda lesznek érte.

- Meghaltam! - dobja el magát a földön Die, és még a szemeit is lehunyja.
Bevallom, én is egészen kifáradtam. Rengeteg munka volt, egy csomót énekeltem, és már mindenem sajog. Hát igen. Éjfélre végeztünk mindennel. De legalább nem kell ezzel tovább szöszmötölni.
- Jók voltatok! - bólogatok. Amelyikben még van erő, az mérgesen pislog rám, de inkább nem mond semmit.
Gyorsan összeszedünk mindent, visszavisszük a helyére, és el is indulunk haza. Most nagyon jól fog esni egy forró fürdő. Utána, pedig a pihe-puha ágyikómban fogok egy hatalmas nagyot aludni.
A srácoktól elköszönök a parkolóban és hajtok is haza. Igazából sietnem sem kell, hiszen nincs se pasim, se semmi állatom. Időm, mint a tenger - mosolygok saját magamon, miközben csak az utat nézem, mert nem szeretnék még véletlenül sem karambolozni.

Ilyen későn nincs akkora forgalom, így kicsit hamarabb haza érek, mint szoktam, ami most nagyon jó. Fáradt és nyűgös vagyok. Ha valaki ma még egyszer hozzám szól, azt biztosan elküldöm valami melegebb éghajlatra - morgolódva állok be a garázsba, és zárkózom be.
A lakásban csend fogad, mint mindig. Hiányzik az, hogy mikor haza jövök valaki egy csókkal, egy mosollyal üdvözöljön. És a társaság is hiányzik. Hiába vagyok morcos, és bunkó, attól nekem még szükségem lenne valakire. Kíváncsi vagyok, hogy Kao, milyen világ rondájával fog nekem randit szervezni - rázom meg a fejemet, miközben bezáróm az ajtót, és elindulok a fürdőbe.
Tele engedem a kádat forró vízzel. Miközben telik a kád, ledobálom a ruháimat, majd elmerülök a kellemesen meleg vízben. Most nagyon jól esik egy kicsit ellazulni. Régen feküdtem be a kádba teljesen gondtalanul, csak azért, hogy egy kicsit sziesztázzak. Lehunyt szemekkel élvezem a forróságot ami egész testemet körbe veszi, és el is szundítok egy cseppet...

- Gyere Kyo - nevet kacéran Ruki, és kihúz a kádból, amiben már kihűlt a víz. Értetlenül nézek rá, de ő csak mosolyog, miközben elővesz egy törölközőt, és elkezdi testemet szárazra törölni. Valahogy sikerül felfognom a dolgokat, és rögtön végig nézek rajta. Egyáltalán nem változott meg, még mindig olyan, mint régen volt.
Egy ideig csak legeltetem rajta a szememet, amit észre is vesz, és csilingelő hangon felnevet.
- Hiányoztam? - kezd maga után húzni.
- Igen. Nagyon is - megyünk be a szobába. Becsukja utánunk az ajtót, majd azzal a csodás mosolyával felém fordul és megcsókol, miközben átkarolja nyakamat. Olyan régen éreztem ezeket az ajkakat - kapok utánuk rögtön, és húzom közelebb magamhoz derekánál fogva.
A csók közben rálököm az ágyra, és elkezdem vetkőztetni, miközben mindenhova puszikat nyomok, ahol csak érem. Felnevet, mikor köldökébe nyalok, majd felül az ágyon, és rögtön megérzem ajkait magamon. Pont mint tíz évvel ezelőtt - hirtelen felriadok, és az egész arcomról folyik az izzadság. Még mindig a kádban ülök, a víz már teljesen kihűlt, de mégsem fázok.
Nagy nehezen kimászok a kádból, majd végig nézek magamon.
Igaza van Kaonak, hogy nekem kell valaki. Már ettől az álomtól hatalmas merevedésem lett. Most kénytelen leszek magamon segíteni - sóhajtok fel lemondóan, és kezdem el magamat kielégíteni.

- Rukih - nyögöm, majd testem elernyed, és kapkodva veszem a levegőt. Ezt nem hiszem el! Ruki nevével a számon élveztem el. Nem, ez nem normális. Kezdek megbolondulni! Mindennek ez a nyavalyás álom az oka!
Mérgelődve takarítok magam után, majd átmegyek a szobába, felkapom a pizsimet, és el is teszem magam holnapra.
Nem kell korán kelnem, mert csak megbeszélésre megyünk be. Mivel a CD készen van, ezért kapunk egy hét pihenőt, utána pedig neki állunk egy új albumnak - pár perc kell, és már alszom is a hosszú, és kimerítő napnak köszönhetően.

Kaoru POV


Csendben megyek be a lakásba, mert Rei-babám már biztosan alszik, és semmiképp nem szeretném felébreszteni. Mindig is rossz alvó volt, örülök neki, ha végre pihen egy kicsit - veszem le csendben a cipőmet és teszem a kabátommal együtt a helyére. Lábujjhegyen indulunk a szobánk felé, hogy legalább egy puszit adjak neki, még mielőtt elmegyek zuhanyozni.
- Szia. Hol voltál ilyen sokáig? - állok meg rögtön, és a hangra bemegyek a nappaliba.
- Szia kicsim - puszilom meg, és ülök le mellé. - Most lettünk kész- túrok a hajamba és Reitát nézem. Már megfürdött, mert pizsiben van, és az orrkendőjét is leszedte. Sokkal aranyosabb így, mintha az a hülye szar takarja a nóziját. De hiába magyarázom neki, csak nem ért a szép szóból. Ő már csak ilyen.
- Pedig sokáig vártalak, hogy végre tudjunk együtt fürdeni, vagy vacsizni - szontyolódik el.
- Majd holnap bepótoljuk, jó? - csókolom meg, miközben áthúzom az ölembe, és hátát kezdem el simogatni.
- Ühüm. Jó lesz - bújik egyre jobban, ami nagyon is tetszik. Olyan ilyenkor, mint egy kiscica. Gondolom már nagyon fáradt, mert nem aludt idáig semmit.
- Gyere, átviszlek a szobába - kapom a kezembe. Egyből rugdalózni kezd, és csapkod, hogy tegyem le. Utálja, ha felemelem, bár nem értem, hogy mi rossz van benne.
- Egyébként beszéltem Rukival - fekszik be az ágyba, és húzza magára a takarót.
- Mit mondott? - kíváncsiskodom, miközben leülök drágám mellé.
- Először nagyon vonakodott. Arra hivatkozott, hogy nincs ideje, meg kedve se. De aztán elkezdtem neki felsorolni a tényeket, így nehezen, de bele ment - vigyorog büszkén.
- Szuper! Már csak ki kell találni, hogy mikor, és hol - bólogat egy sort, de látom rajta, hogy már nehezére esik nyitva tartania a szemeit. Elmosolyodom rajta, miközben adok neki még egy puszit. - Ráérünk holnap reggel megbeszélni. Aludj, mindjárt jövök én is - bólint, és be is fúrja a fejét a párnába. Felkapom a törölközőmet, és el is tűnök a fürdő ajtó mögött.

Mikor kimegyek Rei már nagyban szuszog, és a takarót szorítja magához. Csendben bemászok mellé, és magamhoz ölelem, miközben nagyot szippantok illatából. Ennyi elég is ahhoz, hogy mosolyogva, és boldogan aludjak el.
- Jó reggelt! - nyom egy puszit az arcomra kicsim, és a hátamhoz bújik.
- Mhm - kezdek el valami értelmetlen zagyvaságot morogni, miközben magamra húzom a takarót. Álmos vagyok még. Hajnalban értem haza, szóval senki ne csodálja.
- Be kell menned ma? - na jó, Reita most teljesen felébresztett, de nem mondom neki, mert képes arra, hogy ezért megsértődjön.
- Igen, de csak megbeszélni pár dolgot. Hamar haza érek - fordulok meg ásítva és egy mosolygós Reitával találom szemben magamat. Imádom amikor ilyen reggelente. Ezért már megérte felkelni.
- Akkor ma te főzöl - incselkedik, miközben ölembe tornássza magát.
- Ha gondolod. Nem tudom mennyi mindent fogok összetörni, és ne bíz abban, hogy ehető étel lesz - neveti el magát, és megpuszil.
- Olyan baka vagy. Na, de most beszéljünk másról - komolyodik el, és összevont szemöldökkel néz rám. Hát nem aranyos?! Tényleg mindjárt megzabálom!
- Na, és miről? - kérdezem szórakozottan.
- Rukiról és Kyoról - bólintok, Rei meg belekezd...
Megbeszéljük, hogy mikor és hol fognak találkozni, persze mi úgy adjuk be nekik az egészet, mintha nem is tudnánk arról, hogy kivel is találkoznak majd.
- Remélem tényleg sikerül - tördeli az ujjait Rei, majd egy búcsúcsók után különválnak útjaink, és elindulunk mind a ketten a cégünkhöz.

- Szép jó reggelt mindenkinek! - jön be vigyorogva Totchi, és dobja le magát Shinya mellé. - Te biztos, hogy be akartad hozni Miyut? Die fosik tőle - röhögjük el magunkat. És pont most lép be az említett személy, mögötte pedig a mi kis méregzsákunk.
- Mi ez a nagy vihogás? Mitől van jó kedvetek? - kérdezi Die, aki még mindig nem vette észre a közelgő "veszélyt".
- Áh, csak elgondoltuk, hogy milyen képet fogsz vágni, ha megtudod, hogy Shin-chan elhozta magával Miyut - vigyorgok, neki meg lassan leesik az egész, és ijedten kezd el hátrálni. Hehe, ez de egy idióta.
- Tudod, hogy nem bánt - kel a kutyája védelmére Shini, és ölelgetni meg puszilgatni kezdi a kis szőrgombócot.
- Jobban szereti a kutyát, mint engem - dörmögi alig hallhatóan, és ő is helyet foglal.
Kis ideig még várunk, mire végre megérkezik a menedzserünk, akivel megbeszéljük, hogy mennyi szünetünk van. Mivel jól sikerült a lemez, ezért másfél hét szabadságot kaptunk, aminek csak Kyo nem örül. A kis munka mániás. Na, ha minden összejön, akkor ez mennyire megfog változni - mosolyodom el sunyin, miközben a töpszli énekest méregetem. Nem veszi észre a pillantásomat csak néz maga elé, mintha valamin nagyon is gondolkozna.
- Nos, akkor mindent megbeszéltünk. Jó pihenést - megköszönjünk, de mi még nem megyünk haza. Helyette kicsit beszélgetünk, meg hülyülünk. De a java még hátra van!
- Kyo! Le van beszélve a randid! - kacsintok rá a többieknek pedig egyre nagyobb lesz a szeme. Talán nekik nem említettem, hogy már megtaláltam Kyo tökéletes partnerét?! No mindegy.
- Örülök - mormogja. Akárhogy is játsza a kemény gyereket, én tudom, hogy vágyik arra, hogy valaki végre törődjön vele.
Lediktálom neki a címet, hogy hova is menjen. Nem Kyo lenne, ha nem morogna egy sort ennél a résznél is.
- És ne feledd! Este nyolcra - kacsintok egyet.
- Egyébként te tudod, hogy kivel fogok találkozni? - érdeklődik. Most először látok a szemében megcsillanni valamit, ezzel a témával kapcsolatban.
- Nem, fogalmam sincs - rázom a fejem. Nagyon jól játszhattam azt, hogy nem tudom, kivel fog találkozni, mert egy sóhaj kíséretében bele nyugodott az egészbe.
- Na, menjünk már! - pattan fel Shinya, és a kutyával a kezében el is tűnik az ajtó mögött. Utána már lohol is Die, majd Totchi is.
- Jó randit! - kacsintok öreg barátomra, és én is elindulok haza. Most főzzek kaját, vagy ne?!
Na jó, majdnem sikerült felrobbantanom a konyhát az első próbálkozásra, szóval inkább lemondtam arról, hogy én vacsorát főzzek. Inkább rendeltem pizzát, meg sushit. Majd kiderül, hogy Rei melyikből akar enni. Direkt azért rendeltem ennyi fajtát, hogy tudjon válogatni.
- Megjöttem! - csapja be az ajtót. Rosszalan csóválom csak a fejemet. Sose fogom tudni leszoktatni erről a hülye szokásáról. Igaz, ebben is van jó dolog. Mindig hallom, hogy merre jár éppen.
- A nappaliban vagyok! - kelek fel a kanapéról, és megyek Reita elé. Mosolyogva fogad, miközben megcsókolom. Gyorsan felméri, hogy mi a kaja, majd mikor meglátja a választékot, felcsillannak a szemei. - Megfelel?
- Tökéletes - ül le, és kezdünk is neki a vacsorának. Reita is elmondta Rukinak, hogy holnap hova menjen. Tényleg tökre hasonlítanak egymásra a Chibik, mert mind a kettő szinte ugyanazt a kérdést tette fel. Egymásnak teremtették őket, ez nem kérdéses.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.