|
6. Az idõ nem mindig gyógyítja be a sebeket
Bessy 2010.08.12. 14:23
6. fejezet ^^ ~*10 évvel később*~
Kyo POV
Tíz év. Ennyi telt el azóta, hogy utoljára láttam Rukit, hogy véget vetettem a régi életemnek. Nem találkozok azóta azokkal akikkel régen, csak a banda létezik. Amióta megalapult az első bandánk, azóta volt egy kis változás. A basszerosunk kilépett a bandából, és helyette jött Toshiya. És végülis így állt össze a Dir En Grey.
Az első évek nehezen mentek, mert be kellett futnunk. Utána már minden gyerekjáték volt. Örülök, hogy akkor nem maradtam az iskolába. Ez a munka sokkal közelebb áll hozzám, és jobban szeretem. Szinte nem is annak fogom fel az egészet, hogy én most reggel bemegyek munkába. Ez olyan, mintha a hobbim lenne, amit egész nap űzhetek.
Rukit azóta sem kerestem. Már biztosan elfelejtett, hiszen azóta felnőtt, és találhatott magának valakit.
Sajnos én nem igazán tudtam a fejemből kiűzni. Persze nem gondolok folyamatosan rá, vagy ilyenek. Csak néha eszembe jut a mosolya, és az utolsó találkozásunkkor váltott csók. Természetesen elkezdtem randizgatni, volt pár rövidebb kapcsolatom, de egyik sem volt az igazi. Hiányzott valami belőle.
Megint egy új albumon dolgozunk, ami szerény véleményem szerint nagy siker lesz. Már rég kész lehetnénk vele, ha a többiek nem lennének lusták. Mindig van valami kifogásuk az ellen, hogy miért ne vegyük fel a számokat. Már kezdenek vele kiidegelni, hiszen minél előbb kiadjuk ezt a CD-t, annál előbb kezdhetünk bele egy másikba. Tele vagyok ihlettel, szóval a dalszöveggel sem lenne semmi gond.
- Oyaho Chibi - vigyorog az örökké vidám Toshiya. Elmorgok én is valami köszönés féleséget, és egy ideig nézem, ahogy Toshiya a gitárjával szöszmötöl.
- Hol vannak a többiek? - teszem fel a kérdést, miközben az ujjaimat kezdem el ropogtatni. Ajánlom nekik, hogy ne késsenek el, mert akkor leordítom a hajukat. Jesszus, most elképzeltem ezeket a gyagyákat kopaszon. Nem lenne szép látvány, szerintem még a rajongók is sírva menekülnének el.
- Lent a büfében - fújtatva pattanok fel Totchi mellől, és már megyek is le. Eszméletlen, hogy ezek mennyire elvannak szállva maguktól. Azt hiszik, hogy nekik nem kell próbálni?! Na, ez már túlzás. Ez az a pillanat, hogy a kezembe veszem a dolgok irányítását.
Meg is pillantom őket az egyik asztalnál. Nem vesznek észre ahogy közeledek, mert valamiről nagyon beszélnek. Itt munkának kéne folynia, nem pletykálkodásoknak! Azt hagyják meg az öregasszonyoknak! - pöckölöm meg Die hátát, aki rögtön hátra fordul.
- Kyo?! - ugrik egyet, így Shinya ölében köt ki. Az oké, hogy nem borotválkoztam reggel, de, hogy ennyire ijesztő legyek...
- Kyo. Ti meg lusta disznók, akik nagy bajban vannak! - mindegyik összébb húzza magát, és szó nélkül indulnak a próbaterembe. Na tessék! Csak egy kicsit be kell fenyíteni őket, és mindjárt tudják, hol a helyük.
- Rendben. Mára ennyi lenne - intem le őket büszkén már késő este.
- Ennyi?! Ennyi?! - őrjöng a haját tépve Die.
- Miért, szeretnél még maradni? Én benne vagyok - vonom meg a vállamat, miközben visszateszem a mikrofont a helyére.
- Komolyan mondom, szerzek neked valakit, hogy foglald le magadat! Túlhajszolsz minket, Kyo.
- Mert lusták vagytok. Holnap felvesszük a számokat - jelentem ki. Tudják, hogy ebbe most nincs beleszólásuk. Már tényleg nagyon unom, hogy mindig mindenért könyörögni kell nekik.
- Mikor dugtál utoljára? - teszi le a gitárját, Kaoru.
- Mi van? Mi a fasz közöd van hozzá? - erre csak vigyorog. Öcsém, hogy már a másik magánéletében is kell turkálni. Én sem szoktam ilyet kérdezni semelyiküktől sem.
- Szóval régen. Na, ne búsulj! Összehozok neked egy randit - kacsintja, és meg sem várja, hogy magamhoz térve reagálhassak, felkapja a cuccait, és már el is húzza a csíkot. Szép kis barát, mondhatom. Mi ő, randi szervező?!
Hazáig csak morgok, és otthon is ezt teszem. Ha annyira akarnék randizni akkor keresnék valakit akivel elmehetek. De mivel semmi kedvem a sok hülyét hallgatni, akik csak áradoznak rólam, ezért maradok itthon. Logikus, kivéve, ha, Kao agyával kell gondolkodnunk.
Kaoru POV
Tényleg gyökeresen megváltozott az életem. Szinte mindent elhagytam a régi életemből, kivéve Reitát. Még mindig együtt vagyok vele, kisebb-nagyobb veszekedéseket túl élve.
Tíz év hosszú idő, nem is tudom, hogy bírtam ki ennyit valaki mellett. Nem az, hogy nem voltam hosszabb kapcsolataim, de Reitával ezeket is felül múltuk. Volt, hogy azt hittem, az évek elteltével megfogjuk unni a másikat, de nem így lett. Mindig meg tud lepni, és kitalál sok újdonságot, ami nagyon jól esik.
Időközben elvégezte az iskolát, és utána elment dolgozni. Bárhogy is próbáltam rábeszélni, hogy inkább tanuljon, sehogy sem sikerült meghatnom. Egy ideig egy boltban dolgozott eladóként. Szerette a munkáját, aminek örültem. Eltudtam volna tartani mind a kettőnket, de ő nem engedte, mondván, hogy nem akar csak kolonc lenni.
A munka mellett sokat volt a barátival is, és velük zenélgettek. Igazából összebarátkoztam a volt tanítványokkal, és többször meghallgattam, ahogy játszanak. Rendkívül tehetségesek, nem is csodálom, hogy már nekik is hivatalos bandájuk van, ami the GazettE néven fut. Már túl vannak egy lemezkiadó váltáson is, és a PS Companynál telepedtek le. Igazából nagyon ismert banda lettek. Reita is ugyanúgy imádja a munkáját mind én, de nem hanyagoljuk el egymást.
A régi külsejük már teljesen a múlté. Mindegyik fiú teljesen máshogy néz ki. Ha nem láttam volna őket olyan sokszor, akkor nem is ismerném fel őket. Talán Ruki változott a legtöbbet. Kontaklencsét hord, sokat váltogatja a hajszínét, és kis kötözködő, morgós Chibi lett, akárcsak Kyo. Reitával mindig vigyázunk, hogy nehogy szóba hozzuk előtte Kyot, mert akkor tuti fasírtban fogjuk végezni.
A mai nap is ugyanúgy kezdődne, ha nem makacskodnék, hogy nem kelek ki az ágyból. Reita már itt könyörög, de csak nem akarok megmozdulni. Olyan lusta és fáradt vagyok. Kyo előző életében biztos, hogy rabszolga hajcsár volt, mert nem képes egy perc szünetet hagyni. Megértem én, hogy felakarja venni a számokat, de akkor sem kéne neki ennyire hajszolni bennünket. De, már elkezdtem egy tervecskét szövögetni, hogy miképp is fogom én leállítani Kyot. Már csak egy kis segítségre van hozzá szükségem, és akkor minden jól fog alakulni.
- Kicsim! Az isten szerelmére told már ki azt a formás fenekedet az ágyból! - simogatja a hátamat, miközben a fülembe szuszog. Aj Rei-manó, te is tudod, hogy indítsd be a fantáziámat.
- Hm. Mit kapok ha felkelek? - fordulok felé vigyorogva, és húzom magamhoz derekánál fogva. Persze rögtön mérgesen pillantgat rám. Komolyan, ha nem ismerném Reitát, nem tudnám belőle kinézni, hogy ő van alul.
- Egy kávét, hogy rendesen felébredj - mászna ki, de erősen tartom, miközben lerúgom magamról a takarót. Mhm... mindennek olyan finom Rei illata van.
- Valami egészen mástól jobban felébrednék - nyalom meg a számat, miközben drágám nyakába fúrom a fejemet, és puszilgatni kezdem. Rögtön megremeg a kezemben, és aprókat sóhajtozik. Na igen, ez az egyik gyengéje, a sok közül.
- Perverz vagy Kao. Elfogunk késni - harcol még egy ideig, de mikor megcsókolom, engedelmes ukeként simul hozzám, és lassan maga fölé húz. Ennyit arról, hogy mennyire ellen tud nekem állni.
- Nem érdekel, ha elkésünk. Elegem van Kyoból. Olyan, mint egy rabszolgahajcsár - térek át nyaka csókolgatására, miközben izmos hasát simogatom. Már ezekre az apró érintésekre megremeg, és sóhajtozik. Imádom, amikor nem fogja vissza magát. Hiszen ő is tudja, hogy mennyire szeretem, mikor hangot ad a teljesítményemnek - vándorlok egyre lejjebb, és köldökét csókolom körbe, miközben a combjait simogatom. Félig lehunyt szemekkel, és beharapott ajkakkal élvezkedik. Istenem, mindjárt megzabálom!
- Hogy lehetsz ennyire szexy? - kapok éhesen ajkai után, és vonom be egy vad csókba, amit készségesen viszonoz, miközben fordít a felálláson, és maga alá teper. Combomra ül, majd megszakítja a csókot, és meztelen felsőtestemen garázdálkodik ajkaival. Apró sóhajokkal adom tudtára, hogy tetszik amit csinál, mire egyre lejjebb megy. Combomat csókolgatja, miközben lehúzza az alsómat, de direkt nem tér a lényegre. Kis szemét - gondolom magamban, majd megforgatom magunkat, és rosszalóan nézek rá.
- Szemét vagy drágám - húzom ravasz mosolyra a számat, miközben egyik ujjamat belenyomom. Szinte meg sem érzi, hiszen már teljesen hozzá van szokva.
- Most mit tettem? - pillogja. Fújtatok egy sort, amin csak mosolyog. Na, adok én neked olyan mosolygást - hajolok le ágyékához, és veszem számba merevedését, mire nagy sóhajok tőrnek elő belőle. Jaj, olyan aranyos kis hangocskája van!
- Ah Kaoh - nyöszörög, mikor már merevedésemmel csúszok egyre beljebb Rei nyújtotta forróságba.
Csak mosolyogni tudok kipirult arcát látva, miközben belekezdek egy tempóba, ami mindkettőnk számára kellemes.
Reita száját hangos nyögések hagyják el, amire én is fel-fel sóhajtok. Isteni vele még mindig. Annyira csodálatos ahogy alattam fekszik.Tudom, hogy csak az enyém, és ez boldoggá tesz. Imádom.
- Gyönyörű vagy kicsim - lökök rajta egy erősebbet, aminek következtében vállamba kap, és körmeivel végig szántja hátamat.
- Kaoruh - dobálja a fejét. Mindig ilyen szeretkezés közben. Egyszerűen szavakat nem találok rá, hogy ilyenkor mit érzek. Ahogy a testünk eggyé válik, és egyre csak közeledünk a beteljesülés felé, az valami mámorító.
Leállok a mozgásban, miközben derekamra kulcsolom Rei lábat. Átkarolom derekát, és felülünk. Ahogy ismét tövig elmerülök benne, elkezd hangosan nyögni, és rögtön megmozdítja csípőjét. Gyors tempót kezd el diktálni, amire kezemmel rásegítek, ami csípőjén pihen.
Egyre többször remeg meg a testem, így Reira fogok, aki hátra hajtott fejjel nevemet nyögve élvez el, miközben összezárulnak körülöttem izmai, ami bőven elég ahhoz, hogy nevét sóhajtva élvezzek el én is.
- Segítened kell kicsim - pihegünk már egy ideje, még mindig összegabalyodva az ágyba. Most már tuti, hogy mind a ketten el fogunk késni.
- Miben? - emeli fel fejét, és néz kérdőn. Na ja, azt kicsit labilis lesz neki beadagolni.
- Tudod, mondtam neked, hogy Kyo mostanába nem bír nyugton maradni. Mi meg már alig állunk a lábunkon, de őt ez egyáltalán nem érdekli - kezdem el, de Reita nem is ő lenne, ha nem szólna közbe:
- És én, hogy jövök a képbe? - ráncolja meg a szemöldökét, miközben leszáll rólam, miközben kicsusszanok belőle.
- Hát... ne akadj nagyon ki - figyelmeztetem.
- Na, várj! Most ha azt mondod, hogy ne akadjak ki, akkor tuti, hogy kifogok. Megint mit találtál ki? - megy el a szekrényig és kezdi el összeválogatni a ruháit.
- Kyonak kéne egy randit összehozni - vakarom meg a fejemet, miközben csatlakozom hozzá, és én is kiveszek magamnak ruhát.
- És? Tudod, hogy nem bírom Kyot. Amit Rukival csinált azért kibírnám herélni! - fújtatja, és idegesen magára rángatja a ruhákat.
- Reita, ezt már megbeszéltük. Mondtam, hogy ez nem úgy van ahogy te tudod. Kyo teljesen beleesett Rukiba. Csak nem akarta tönkre tenni a jövőjét - veszem védelmembe a Chibit.
- Miért, te tönkre tetted az én életemet? - mormogja, miközben felkapja a cuccait, és elindul lefelé.
- Nyugi már kicsim - megyek utána, hogy kiengeszteljem, mert képes és megharagszik rám. És nagyon nem szeretném, ha ilyen hülyeség miatt veszekednénk.
- Jó. Még nyugodt vagyok. Inkább mond, hogy mit akarsz- veszi ki a cipőjét, majd az enyémet is, és összefonja maga előtt a kezeit.
- Arra gondoltam, hogy szervezek neki egy vakrandit.
- Aha. Miért, nincs senkije? - kérdezi unottan. Tudom, hogy nagyon nem szereti Kyot, amióta Ruki szívét összetörte. Sőt, ha lehet ilyet mondani, akkor utálja...
- Nincs, de most nem is ez a lényeg - kicsit hülyén néz rám, miközben felvesszük a cipőnket, és elindulunk kifelé. Gyorsan bezárom az ajtót, de még nem engedem, hogy Reita felüljön a motorjára és elmenjen. - Hozzuk össze Rukival - jelentem ki egyszerűen. Mindenfajta mozgásban megáll, és hátra fordul. Remélem, most nem az a rész jön, hogy leordítja a fejemet.
- Mi van? Te eszednél vagy? Megártott a reggeli szex, vagy mi? - mormogja ökölbe szorított kézzel. Ebben egyáltalán nem változott meg. Ugyanaz az akaratos kis méregzsák.
- Nincsen semmi bajom. De gondold el. Még mindig szeretik a másikat, mert ha nem így lenne, akkor már rég találtak volna valakit maguknak - morog még mindig, de szerintem már ő is érzi, hogy nekem van igazam.
- Kyo sosem kereste Rukit. Pedig együtt lehettek volna, amikor felmondott!
- Igazad van. Megtehette volna. De mivel nem tette, ezért most mi segíthetnénk nekik, hogy megbeszéljék a dolgokat, és, hogy végre mind a ketten boldogak lehessenek. Te tudod a legjobban, hogy Ruki is mennyire magányos, és csak arra vágyik, hogy végre valaki törődjön vele - mosolygok kedvesemre, és magamhoz ölelem.
- Igazad van. És ha valami rosszul sül el? - kezd el aggodalmaskodni miközben átölel. - Nem akarom, hogy megint összetörjék Ruki szívét.
- Szerintem csak a kezdő lökést kell nekik megadnunk - mosolygok Rei-manóra, aki sóhajt
- Jó. De ha valamit elbaszunk, akkor nem tudom, hogy mit csinálok veled - mormogja, amire csak egy hosszú csók a válaszom.
Gyorsan elköszönünk egymástól, és már indulunk is a munkába. Így is elkéstünk, szóval a két Chibi biztos nagyon ideges lesz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó