Pont úgy mennek a dolgok, ahogy elterveztem. Ruki-channal már beszélgetek, és talán kezd is feloldódni. Ami nekem csak jót jelent, mert annál előbb fog az ágyamban landolni a kicsike. Komolyan mondom, hogy nagyon bejön nekem a kis kawaii Chibi. Nem is tud róla, de eszméletlenül szexy. És ebben a pizsamában! Hát komolyan mondom, hogy már a látványtól elkezdek keményedni altájon. Én, Kyo-sama, egy diákomtól!
- Nishimara Sensei, jól van? – kérdezi Ruki. Dehogy vagyok jól! Maximum akkor lesz az állapotom jónak nevezhető, mikor Ruki alattam nyög. De így!
- Persze, nincs semmi gond. Csak kicsit elgondolkoztam- az már részletkérdés, hogy azon, hogy milyen pózban fogom a kis cukorfalattal csinálni.
- Értem. De én most elmegyek aludni, ha nem gond – topog egyhelyben, miközben a száját harapdálja. Anyám, pont ezt nem kéne csinálni. Tényleg teljesen ráfogok izgulni, és akkor semmi sem fog vissza tartani. Így is elég nagy önkontrol kell, hogy ne essek rögtön neki. Tény, hogy tényleg elég régen voltam együtt valakivel, és már hiányzik a szex. De hát a munka elveszi minden időmet, és mire oda jutnék, hogy felhívok valakit, már el is alszom.
De most itt vagyunk az erdőben, nincs is olyan megerőltető munka, szóval szabad a terep.
- Menj csak. Pihenj le! – mert szükség lesz az erődre – vigyorgok magamba ezerrel, miközben előkeresek egy cigit, és a gyújtóval együtt, megindulok ki a kis házból.
- Oyasumi nasai Sensei! – hallom még hangját a hátam mögött. Tényleg, lehet, hogy van abban valami, hogy tetszem Rukinak. Mert elég kis kedves. Meg az, ahogy a száját rágja, és zavartan lép egyik lábáról a másikra. Az tényleg arra mutat. De persze ez csak jobb. Annál könnyebben fogja adni magát! Viszont nem akarom szegényt hiú reményekkel táplálni! Hiszen én egy tanár vagyok, ő pedig a diákom! Ha akarnám se lehetne köztünk semmi. Engem és őt is kirúgnák ha ez az egész kitudódna. És a mai világban, mire találok még egy ilyen jól fizető állást…

- Héééj Kyo! – rohan felém KaoKao vigyorogva egy kis zacskót a kezében lengetve.
- Mit szereztél már megint te idióta? – mormogok, miközben egy adag füstöt fújok a képébe. De ahelyett, hogy undorodva elfordulna, még élvezettel bele is szív egyet. Ez Kaoru.
- Ki nem találnád mi van ebben a zacskóban! – mondja büszkén és a hatás kedvéért még meg is rázza a szemem előtt a zacsit.
- Drog – vágom rá szinte azonnal, amin meg is lepődik. Erre muszáj elvigyorodnom. Olyan fejet vág, mint mikor a kutyák csodálkoznak. Haláli, de komolyan.
- Honnan tudtad? – vágja le magát mellém, és ő is rágyújt.
- Megérzés. Reitánál volt, igaz? – erre bólint egyet, és elmosolyodik. Na… ez a mosoly nekem nagyon nem tetszik. Tuti csinált valamit amiért így mosolyog. De én kiderítem, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. – Te KaoKao… ugye nem csal a megérzésem, hogy nem önként adta oda? – húzom fel kérdőn a szemöldököm, mire ő csak elneveti magát.
- Meg vannak az eszközeim.
- El tudom képzelni… - erre rosszalóan néz, mire csak felemelem a kezem saját magam védelme képen. – Na, mond már el, mivel vetted rá, hogy adja oda.
- Öhm… tudod, már mikor mentem be, akkor volt benne anyag… szerintem akkor végezhetett a felszívásával – magyarázza, miközben elnyomom a cigi csikket. – És nekem esett… de szó szerint! Alig értem be, már lesmárolt, meg elkezdett tapogatni. És khm… mit ne mondjak, igazán jó teste van ennek a Reitának! – neveti el magát, és perverzen végig nyalja ajkait.
- Te lefeküdtél vele? – esik le az egész kis történet lényege.
- Le – bólint egyet, én pedig elnevetem magam. Na, úgy látszik, hogy Reita nem is olyan keményfából van faragva. – El nem tudtam volna képzelni, hogy Akira van alul! – csóválom a fejem.
- Szerinted nálam mégis hol lenne? – nevetjük el magunkat, és beszélgetünk még egy ideig, majd mikor teljesen besötétedik sietősen elköszön Kao és megy vissza Reitához. Persze a drogot szépen oda adta nekem, hogy én vigyázzak rá. Na szép… ha baj lenne az egészből akkor én lennék a bűnös. És azt nem igazán szeretném! – túrok a lábammal egy kisebb lukat a földbe és gyorsan bele öntöm a kis papír tasak tartalmát, és belemetem. Na, ez sem fog többé függővé tenni senkit! - megyek vissza Rukikához.
Gyorsan befekszek az ágyba, és csendesen elteszem magam holnapra, mert szerintem elég hosszú és fárasztó napunk lesz. Főleg ezzel az osztállyal. Rá kellett volna edzenem a hangszálaimra, a fene egye meg. Mindegy, akkor majd énekelve kiabálok rájuk… hehe. Jut eszembe! Ruki nagyon jól énekel!

Áh, ezek a kölykök tényleg nem normálisak! Az idegeimen táncolnak! Főleg Reita! A kis köcsög pöcs csak Kaorura hallgat. És miért? Mert Kao szépen megdugta. Hát behalok neki…
- Kuss! – ordítom el magam idegesen, mire az egész táborban csend lesz. Végre! Egész nap ezt a kibaszott kiabálást kellett hallgatnom, és már elég ideges vagyok. Főleg, hogy Ruki is párszor bele vihogott a képembe. Na, ennek még lesz böjtje azt megígérem. Olyat kap ezért, hogy azt nem felejti el, amíg él.
- Nyugi Kyo! – mosolyogja Kao, és csendre inti őket.
- Nyugodt vagyok… még! – látom, hogy nem hiszi el, mert rám néz azzal a tipikus ”ezt te sem gondolod komolyan” nézéssel. A francba, hogy ennyire ismer. – Mivel ma nem viselkedtetek emberhez méltón, ezért változtatok az eredeti tervemen.
- És az mi volt? – kérdezi Akira sóhajtva.
- Gondoltam, hogy megengedem, hogy éjfélig kint legyetek, de elintéztétek, hogy ez ne így legyen- vonom meg a vállam, mire egyszerre kezdenek beszélni, de, hogy őszinte legyek, ez már cseppet sem zavar. Én tényleg meg engedtem volna, de nem tudtak viselkedni, hát így jártak. Valamit valamiért!
- Kyo, nem gondolod, hogy engedni kéne? – suttogja a fülembe Kao és felhúzott szemöldökökkel néz rám.
- Nem, nem gondolom! – oltom le. – Jó éjszakát mindenkinek! – terelem őket a házak felé, és ott hagyom a tábortűznél Leader-samát.

Még jó, hogy nincs gyerekem! Tuti, hogy már felakasztottam volna magamat! Olyan elviselhetetlenek ezek a kölykök. – nézek szét a saját kis birodalmunkba, de sehol sem látom Rukit. Pedig neki tényleg kijár most a büntetés. Engem röhögött szembe!
- Na végre Chibi! – sóhajtok fel, s kéjesen elmosolyodom, ahogy meglátom egy szál törölközőbe a kis ágyasomat. Mert az lesz, semmi kétség.
- Megijesztett Sensei – sóhajtja, s próbálja magát takargatni előttem. Hm… milyen kis gyengének látszik. Nagyon vékony, és a bőre mindenhol hófehér. Egyszerűen csodálatos. Nincs rá más szó.
- Rossz talán a lelki ismereted? – megyek hozzá közelebb, és nézek rá úgy, mint vadász az áldozatára. Úgyis az enyém leszel még ma! Semmi kétség!
- Nem, dehogy – próbál kiutat keresni, de szépen oda szorítom a falhoz, és nem engedem, hogy megmozduljon.
- Akkor? – édesen elpirul, és lesüti a szemeit, majd mindenféle marhaságról kezd el makogni. Milyen kis aranyos mikor zavarban van.
- Sensei… fázok! – oh, nem sokáig lesz ez így, azt garantálhatom. Teljesen fel fog hevülni abban, amit én fogok neki nyújtani.
- Ma kicsit gúnyos, és szemtelen voltál velem Ruki! Nem gondolod? – hajolok el tőle, mire látom szemeiben a kifosztottságot. Ez tetszik… nagyon tetszik!
- Én izé…
- Te, mi? – hajolok nyakához, és szuszogok bele. Már ettől az apró kis mozdulattól és megremeg, és nagyokat nyel. Anyám, el sem merem képzelni, mi lesz később. Mekkorákat fog nyögni. Már ahogy erre gondolok kezdek alul életre kelni.
- Gomena! – nyögi ki nehezen.
- Csak egyetlen feltétellel bocsátok meg! – suttogom a vágytól rekedtes hangon fülébe, mire egy apró sóhaj hagyja el azokat a kívánatos ajkakat.
- Mi az Sensei? – erre apró csókot nyomok fültövébe, és végig simítok nyirkos kis testén. Ismételten csak megremeg, ami egyre jobban tetszik, így tovább simogatom, miközben nyakát kezdem el csókolgatni. – Ezt nem szabadna – sóhajtozik folyamatosan, és teljesen neki dől a falnak, azzal is csak egyre több felületet kínálva a nyakából, ami rettenetesen hívogató.
- Miért? Senki sem látja, senki sem tudja! – kezdem hátát simogatni, majd egyre lejjebb megyek, és keményen a fenekébe markolok, miközben elölről neki nyomom magam, hogy érezze, mi is fog következni. Ennek következtében felnyög, és kicsit kapkodja a levegőt.
- Ne, nem szabad! – próbálja határozottan mondani, de érzem, hogy ő sem gondolja komolyan. Ahogy simogatom folyamatosan remeg és sóhajtozik. És már érzek én mást is itt lent! – simítom meg másik kezemmel a törülközőn keresztül. Erre szó szerinte felnyüszít, és kezeit a falnak tapasztja.
- Akarlak Ruki! Itt, és most! – harapok fülébe, és maszírozni kezdem.
- Ahw Sensei! – hunyja le a szemét, és adja magát át nekem.
- Látod, hogy tetszik? És akarod! – közelítek ajkai felé, de mielőtt meg csókolnám felnézek rá. Istenem, ez egyre farok keményítőbb. Pihegve néz rám félig lehunyt szemein keresztül. – Mit szeretnél Ruki? – puszilom meg száját, és egyre lassabban mozgatom a kezem. Azt akarom, hogy ő mondja ki! És meg fogja tenni!
- Éhn, éhn… Sensei! – nyög fel egy erőteljes szorításom után.
- Kyo. Ne Sensei-jez itt nekem – bólint egy aprót, én pedig elveszem kezem merevedésétől, és szépen lassan végig simítok testén.
- Ne kihnozz! – esedezik.
- Akkor mond, hogy mit szeretnél! – csókolom végre meg.
Már én is nagyon vágytam arra, hogy ezeket a szép ajkakat birtokolhassam. És milyen finom! – simítok végig nyelvemmel övén, mire átkarolja nyakamat, így összeér ágyékunk. Na jó, mostanába senkire nem álltam fel ennyire az biztos. Valamit tud Ruki az biztos.
- Nem térhetünk végre a lényegre? – engedi el a nyakam, de még mielőtt reagálhatnék lehúzza a pólóm, és hasamat kezdi el cirógatni, miközben nyakamat csókolgatja.
- Még nem mondtad, hogy mit szeretnél! – túrok hajába, és keresem meg a törülközőt, majd kibontom, és hagyom, hogy lecsússzon róla.
- Tégedh! – nyöszörgi, mert megint a fenekét piszkálom. De ha egyszer olyan hívogató és szexy! Ezt muszáj fogdosni… Na meg mást is muszáj vele, de az még később lesz.
- Helyes! – rántom fel derekamra combjainál fogva, és ismét egymásnak esünk. Jól van, megnyugodtam, hogy nem én lennék az első Rukinak.
A csók eszeveszettül vadra sikerült, de nem bántam. Csak az a gond, hogy az a kemény dolog a lábaim között, siettet. Már annyira vágyom Rukira. Azt akarom, hogy végre benne legyek, és szűkös forróság öleljen körül.
- A kurva életbe, rettenetesen kívánlak! – teszem le, mire rögtön letérdel elém, és gyorsan kigombolja a nadrágom, majd lehúzza rólam a boxerrel együtt.
- Azt látom! – nyalja meg száját, de még mielőtt reagálhatnék amilyen mélyen csak tud, ráhajol merevedésemre, és nyelvével kényeztetni kezd. Szinte kénytelen vagyok nyögni, rám egyáltalán nem jellemző módon. De az a nyelv technika. Isteni.
- Ah, csináld még Rukih! – markolok hajába, és löködni kezdem csípőmet szájába. Áh, ember! Már most képes lennék elélvezni.
De még mielőtt elmehetnék Ruki eltolja kezem, és feláll előlem, egy nagy mosollyal az arcán. Gondolom tetszik a kicsikének, hogy ilyen hangokat hozott ki belőlem. Hát kinek ne tetszene!
- Ugye van nálad minden? – erre bólintok és gyorsan a táskámhoz lépek, majd előhalászok minden kelléket. – Az minek? – néz kérdőn a vibrátor láttán.
- Hogy előkép felkészítselek ehhez! – dörgölöm fenekéhez a farkam.
- Jóóh, csak csináljuk már – kezd megint esedezni, nekem meg megesik rajta a szívem(vagy a farkam, nem tudom eldönteni) és szépen letérdeltetem magam elé az ágyra. Gyors és határozott mozdulatokkal bekenem a vibrátort síkosítóval, meg az ujjaim, majd lassan egyik ujjam felnyomom belé. Nem ad ki olyan hangot, ami arra utalna, hogy fáj neki, ezért még egyet hozzá adok, majd miután ezt megunom, szépen kihúzom őket, s azt felváltom a vibrátorral. Lassan nyomom egyre beljebb neki, mire már nagyokat nyög, és egyre jobban bepucsít, ami nagyon is a kedvemre tesz. Olyannyira, hogy rögtön a legerősebb fokozatra kapcsolom a készüléket, Ruki meg felsikkant, és hátra pillant rám. És, nem azért mert fáj neki! Hanem mert olyannyira élvezi.
Egy sunyi vigyorral az arcomon kezdem el mozgatni benne, miközben saját magam is neki nyomom és ütemesen mozgok.
- Ah, Kyo! Kérlek! Magadat tedd be! – nyögdécseli, és hátra nyúlva megfogja a farkamat, majd kezét mozgatni kezdi.
Sóhajtok egy nagyot, és kihúzom a vibrátort, majd előkeresem az óvszert és gyorsan magamra húzom. Ismét jöhet a síkosító.
- Ah, igyekezz!
- Kérd szépen! – tolom be egy kicsit magam, de rögtön ki húzom. Öcsém ezzel magam húzom egyre jobban fel. De nem érdekel! Szeretném hallani, ahogy könyörög nekem!
- Kérlek! Kérlek! – nyomja a fejét a párnába, hogy ott ziháljon.
- Rosszul fogalmaztam. Könyörögj! – hatolok belé tövig, és harapok hátába.
- Oh, igehn! Könyöhrgöhm! – sikítja hosszan. Egy vigyor jelenik meg a képemen, és lassan lökök rajta egyet. Erre egy újabb nyögés csúszik ki száján. Ujjaival annyira markolja a takarót, hogy azok szinte már elfehérednek.
Először egy lassabb tempóval kezdek mozogni, de ezt nem sokáig tudom tartani, mert a sikolyai, nyögései teljesen feltüzelnek, és arra ösztökélnek, hogy keményen tegyem a magamévá… És megteszem! Csak egy pillanatig vacilálok, majd ismét tövig beteszem neki. Gyorsakat és keményeket lökök rajta, ő pedig nem sajnálja tőlem a hangját. Pont úgy nyög, ahogy én azt előtte elképzeltem.
A hosszú előjátéknak és ennek a vad tempónak köszönhetően egyre közelebb érzem magam a határaimhoz. Ruki sincs vele másképp, mert éppen magához akar nyúlni, de türelmetlenül elsöpröm kezeit, s marokra fogom férfiasságát, és a tempómmal megegyező gyorsasággal kezdem el kényeztetni.
Nem is kell egyikünknek sok, és nagy nyögések közepette élvezünk el… - borulok Ruki hátára, s próbálom össze szedni magam.
Ez már tényleg nagyon hiányzott. Ez a vad szex, úgy érzem, hogy tényleg kellett. És Ruki… ühm… isteni az ágyban! Nála jobbat nem igen találhattam volna.
- Ahw, Kyo! Szedd már ki belőlem a farkad! – csuklik össze alattam, mire nevetve kihúzódom belőle, és gyorsan eldobom az óvszert. Rukit felkanalazom, és neki állok, hogy valamiféle rendet teremtsek.

Hamar végzek is, és már bent is vagyunk az ágyban.
- Oyasumi! – motyogja, és vállamra hajtja fejét. Nem telik el két perc és már hallom is szuszogását. Erre mosolygok egy sort, és én is megpróbálok elaludni.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.